Gellei: Hozni kell a stockholmi formát

– Kapitány úr, diákkorában milyen matekos volt?
– Jó. Négyesnél rosszabb soha. Miért kérdi?
– Azért, mert most mindenki számolgat: ha kikapunk a lengyelektől, akkor szerdán meg kell verni a svédeket, ha döntetlent játszunk a lengyelekkel, akkor talán még elég lehet az iksz a svédek ellen, ha a lettek újabb meglepetést okoznak, és így tovább. Szóval ön hogyan kalkulál?
– A számolgatást inkább másra hagyom. Vagyis… Adok egy tanácsot az esélylesőknek: a futballban, főleg egy kiélezett kvalifikációs sorozat során mindegyik, ellenféltől szerzett pont duplán számít. Ezzel azt akarom jelezni, hogy a stockholmi döntetlen értéke az elkövetkező meccseken még magasabb lehet.

– Vigyázzon, mert most azt sejteti, hogy legalábbis sorsdöntőnek tartja a Lengyelország elleni selejtezőt, olyan meccsnek, amelyet meg kell nyerni vagy legalább döntetlenre kell hozni…
– Miért vigyázzak?! Pontosan így is gondolom. Ez sorsdöntő találkozó lesz! Sőt, ha azt mondja, akkor azzal is egyetértek, hogy ez az összecsapás az év legfontosabb mérkőzése, és ha győzünk, akkor az rendkívüli felhajtóerőt ad pluszban a svédek elleni szerdai találkozóra. Hiszek a csapatban, hiszek a sikerben, de – és ez is fontos – tisztelem az ellenfelünket. Tudom, hogy a lengyel válogatott erős együttes, tudom, hogy a világranglistán előkelőbb pozíciót foglal el, éppen ezért nem másban reménykedem, mint abban, hogy akár mentális, akár taktikai értelemben sikerült olyan szintre hozni a csapatot, ahogyan az őszi stockholmi mérkőzést végigjátszotta.
– Azt ön, a futballszakember tudja a legjobban, hogy nincs két egyforma felkészülés, két egyforma meccs. Észrevehetően más is most a játékosok hangulata, mint volt a stockholmi Eb-selejtező előtt. Akkor – mondjuk így – elszántabbak voltak, most érzékenyen ingerültebbek. Így látta ön is?
– Valóban más ez a felkészülés. Én azt vettem észre a csütörtök délutáni edzésen, hogy már az a lelki energia halmozódott fel a játékosokban, ami a pályára lépésre készülő futballistákban van meg. Ebben a lélekállapotban van jó értelemben vett düh, van maximális elszántság és van a nagy bizonyítási vágy… Nekem ezt az állapotot kellett egy más fokozatra beállítanom a csütörtöki edzés után, úgy, hogy a meccs előtti pillanatokban az egész csapat mutassa azt: mi tudunk küzdeni. Azt hiszem, ez az egyéni beszélgetések során sikerült is.
– És hogyan érzi: a játékosai felkészültek arra, hogy pokoli pillanatok várnak rájuk, hogy tizenegy, az életben maradásáért játszó lengyel ördög tör majd rájuk?
– Felkészültek. De ez a felkészítés – lehet, meglepő – nem a lelki tényezőket érintő, hanem taktikai jellegű feladat. Mire gondolok? Nos, összefoglalva a lényeget: ezen a chorzówi selejtezőn nekünk a megszerzett labdát gyorsan megjátszva, nagyon pontos összjátékkal, rendkívül gyors felzárkózással kell a lengyel térfélre átjuttatni és ott helyzetbe hozni a támadókat. Svédországban is azzal lettünk egyenlő partnerek, hogy képesek voltunk úgy futballozni, hogy a lefújást követően abszolút megegyező értéket jelzett a labdabirtoklási mutató.
– Várhatóan óriási nyomás nehezedik majd a védelemre, azaz nem mindegy, hogy a hátsó sorból milyen minőségű passzokkal szolgálják ki a középpályásokat. Sokat gondolkodott azon, hogy a sérült Gyepes Gábor helyén kit játszasson, és végül Juhár Tamás mellett döntött. Miért?
– Amit az előbb elmondtam, abban benne van az erre a kérdésre adható válasz is: a megszerzett labdát megbecsülve, pontos összjátékkal kell kivédenünk a lengyelek várható rohamait, és így a kezdés utáni húsz perc lehet igazán kritikus. Az ilyesfajta összjátékban Juhár most meggyőzőbbnek tűnt. Fel kell készülnünk arra, a lengyelek úgy futballoznak majd, mint a svédek, azaz a védőinkre akár öt ember is rátámad, hogy megszerezze a labdát. Ezekben a pillanatokban szikár és mégis harmonikus összjátékra van szükség, azért, hogy ne csak vagdalkozásra fussa az erőnkből.
– Jó, hogy ezt mondja, merthogy felvetődik a kérdés: miért nem játszunk mi most bunkerfocit, hiszen a gól nélküli döntetlen is parádés eredményt jelentene?
– Nem lehet így nekimenni ennek a meccsnek. Ha csak arra törekednénk, hogy széttördeljük a játékot, a lengyelek előbb-utóbb bepréselnének minket a kapunk elé, és bizonyosan gólt kapnánk. Persze egy mérkőzést nem lehet tervezőasztalon megálmodni, amiről most beszélek, annak értelemszerűen nem minden eleme valósulhat meg. Meglátjuk… Ha a játék úgy hozza, akkor bizony öten védekeznek majd a mieink közül, és az is biztos, rengeteg energiát felemészt, hogy a kezdeti rohamokat kivédjük. De ezek után nekünk építkezni is kell, hiszen csak rombolni ebben a játékban kudarcra ítélt vállalkozás. Márpedig itt, Chorzówban mi szívesebben lennénk egy sikertörténet szereplői.

História: Vendégként negyvenegy éve nem sikerült nyernünk

Bár a két válogatott lengyelországi mérlege a mieink felé billen, az utóbbi időben nem sok siker kísérte válogatottunk idegenbeli szereplését. Ebből következik viszont, hogy a kezdet a magyarok számára volt emlékezetes. 1922-ben 3:0-ra győzött a válogatott Krakkóban, majd három évvel később 2:0-ra nyert. Az első lengyel diadal 1939 augusztusában született meg, alig néhány nappal Lengyelország német megszállása előtt. A második világháborút követően zsinórban ötször is a mieink győztek (ráadásul a lengyelek nem álltak ki az 1954-es vb-selejtezőjére ellenünk). A győzelmi sorozat legutóbbi állomása 1962-ben volt (sajnos mind a mai napig ez az utolsó magyar siker), majd 1966-ban döntetlenre végezett a két fél, míg 1975-ben már a lengyelek voltak jobbak. 1979-ben még sikerült pontot szereznünk, ám ezt újabb három lengyel győzelem követte. Tegyük hozzá: idehaza is több mint másfél évtizede sikerült győznünk legutóbb, mégpedig az 1987-es Eb-selejtezőn.

Összesen Lengyelo.-ban
Mérkőzés 28 14
Lengyel győzelem 6 5
Döntetlen 3 2
Magyar győzelem 19 7
Magyar gól 84 36
Lengyel gól 35 23

A legutóbbi öt lengyel–magyar mérkőzés végeredménye
(az eredmények lengyel szempontból értendőek)
1997. 09. 06 1–0
1994. 05. 04 3–2
1987. 09. 23 3–2 (Eb-selejtező)
1979. 04. 04 1–1
1975. 10. 08 4–2

Tétmérkőzések
A két ország válogatottja eddig négyszer találkozott tétmérkőzésen. Az első két alkalommal semleges pályán, olimpián meccseltek a felek: a párizsi torna első fordulójában még magabiztosan, 5:0-ra győztek a magyarok, negyvennyolc évvel később, Münchenben viszont – sajnos a fontosabb meccsen – a döntőben vereséget szenvedtek, pedig a szünetben még 1–0-ra vezetett a magyar válogatott. Ezt követően az 1988-as Európa-bajnokság selejtezőjében került össze a két csapat, s mindkét gárda győzni tudott hazai pályán.
1924. 05. 26.: Magyarország–Lengyelország 5: 0 (párizsi olimpia, 1. forduló)

1972. 09. 10.: Lengyelország–Magyarország 2–1 (müncheni olimpia, döntő)

1987. 05. 17.: Magyarország–Lengyelország 5–3 (Eb-selejtező)

1987. 09. 23.: Lengyelország–Magyarország 3–2 (Eb-selejtező)

Összesen: 4 mérkőzés, 2 magyar győzelem, 2 lengyel győzelem.