Petneháza, Philadelphia: csodálatos utazás lehet Gazdag Dánielé

Vágólapra másolva!
2021.05.12. 07:16
null
Búcsút intett az NB I-nek Gazdag Dániel, és messze lesz Kispesttől is, azonban ha Amerikában jól játszik, a válogatott meccseire hazatérhet (Fotó: Földi Imre)
Gazdag Dániel több mint egy évtized után távozott a Honvédtól, és elindul Amerikába – a beszélgetés során szóba került a buszon öltözés szépsége, a gyermeke születése és a búcsú pillanata is. 

A hír, amelyről már hetekkel korábban írtunk, hivatalossá vált: Gazdag Dániel búcsút int a Bp. Honvédnak, és az észak-amerikai labdarúgó-bajnokságban (MLS) szereplő Philadelphia Unionban folytatja pályafutását, óriási összegért, másfél millió euróért (körülbelül 537 millió forintért) cserébe. Tizenegy év után távozik a klubtól – arra kértük a 25 esztendős, hatszoros válogatott játékost, hogy az életét és a pályafutását meghatározó dátumokhoz fűzzön néhány mondatot. Így jutottunk el Nyíregyházától Petneházán át Kispestig, majd Philadelphiáig...

– 1996. március 2.
– Nyíregyházán születtem, de onnan harmincöt kilométerre, Petneházán éltünk a családdal. Boldog gyerekkorom volt, szerettem ott élni, a mai napig szívesen térek vissza a szüleimhez. Ott kezdtem a sulit, majd Nyíregyházára kerültem, a Nyírsuliban játszottam.

– 2010
– A korábbi kispesti játékos, Kapacina Valér sokat segített, ebben az évben ő ajánlott be az akadémiára. Óriási váltás volt ez az életemben, addig közel éltek a szüleim, bármi baj történt, azonnal jöttek és segítettek. Ezután viszont nagyon messze, háromszáz kilométerre kerültem az otthonomtól, Budapest óriási, de hamar megszoktam. Igaz, szigorú rend szerint éltünk, csak tizenhat-tizenhét évesen fedeztük fel jobban a várost.

– 2014. március 1.
– Ekkor, tizennyolc évesen játszottam az első mérkőzésemet a Honvédban – az NB III-as bajnokin az RKSK ellen futballoztunk idegenben, nyertünk öt kettőre. Emlékszem, a buszon kellett átöltöznünk, mert valami gond volt az öltözővel.

– 2014. szeptember 26.
– Bemutatkoztam az élvonalban is! A Pécs volt az ellenfél, negyed­órát játszottam csereként, kikaptunk kettő egyre. Abból az együttesből többen ma is a Honvédban szerepelnek, elég Baráth Botond, Hidi Patrik, Horváth András vagy Nagy Gergő nevét említenem. Előtte a BKV Előre elleni kupameccsen és az NB III-ban, a Gyöngyös ellen is gólt szereztem, ekkor szólt az edzőnk, Pietro Vierchowod, hogy készüljek, valószínűleg játszom a PMFC ellen. Abban az időben Ivan Lovric, Vécsei Bálint és Vernes Richárd is jó irányba terelgetett, sokat segített.

– 2016. augusztus 17.
– Megszületett az első kisfiam, Dániel. Nagyon fiatalok, mindössze húszévesek voltunk a párommal, Grétával, de úgy érzem, hamar belerázódtunk. Érdekes, hogy ezen a napon bajnokit játszottunk: reggel megszületett Danika, este meccs a Fáy utcában. Sajnos kikaptunk a Vasastól kettő nullára, de jól ment a játék. Októberre várjuk a második gyerekünket, szintén fiú lesz, a tervek szerint az Egyesült Államokban jön a világra.

– 2017. május 27.
– Karrierem eddigi egyik legszebb napja, ugyanis egy nullára megnyertük a Videoton elleni, bajnoki döntőnek beillő meccset, s megszereztük a klub történetének tizennegyedik aranyérmét. Elképesztő hangulat, zsúfolt lelátók, még most is beleborzongok. Az utolsó öt mérkőzést megnyertük, a Gyirmót ellen a kilencvenötödik percben, nem mindennapi találkozón szereztük meg a három pontot Davide Lanzafame góljával – akkor már éreztük, a csúcsra juthatunk.

– 2017. október 28.
– Lejátszottam úgy hetvenhat élvonalbeli bajnokit, hogy nem szereztem gólt – a hetvenhetediken sikerült. Hogy ki froclizott a legjobban? Mindenki ugyanúgy szívta a vérem... Aztán Balmazújvárosban kilőttem a jobb felső sarkot. Nemcsak a gólom, a gólöröm is emlékezetesre sikerült: Davide Lanzafame úgy elkapott hátulról, hogy majdnem kitörte a nyakam.

– 2018. július 29.
– Az utolsó mérkőzésem a Bozsik-stadionban, a Kisvárda ellen nyertünk négy nullára, gólt is szereztem. A csapat csak egy héttel később búcsúzott az „öreg” stadiontól, azon a meccsen sérülés miatt nem léphettem pályára. Rengeteg szép emlék kötött a létesítményhez, s bár nem volt túl modern, szerettünk ott futballozni.

– 2019. szeptember 5.
– Bemutatkoztam a válogatottban, az álmom valóra vált. Kezdőként játszottam a Montenegró elleni felkészülési mérkőzésen, igaz, kikaptunk kettő egyre, meg is sérültem, ennek ellenére felejthetetlen emlék.

– 2020. június 3.
– Megnyertem életem első Magyar Kupáját! Nyögvenyelősen jutottunk el a fináléig, de összességében megérdemelten győztünk a Mezőkövesd elleni meccsen kettő egyre – ráadásul szurkolók előtt, remek hangulatban.

– 2021. március 31.
– Az Andorra elleni világbajnoki selejtezőn megszereztem az első gólomat a válogatottban is. A sérülést szenvedő Kalmár Zsolt helyére kellett beállnom, leírhatatlan élmény volt betalálni.

– 2021. április 3.
– Szép napokat éltem át... Az Újpest ellen negyvenhat másodperc alatt lőttem két gólt, ráadásul az első előtt Zsótér Donát remek passza után én harcoltam ki a tizenegyest is, majd Balogh Norbert sarkazása után voltam eredményes. Ha már gólok: a legszebb emlék a Felcsúton kétezertizenkilenc novemberében lőtt találatom, elképesztő támadás végén böktem alá a labdának.

– 2021. május 6.
– Marco Rossi szövetségi kapitány behívott az Európa-bajnokságra készülő bő keretbe, remélem, benne is maradok. Csodás élmény lesz játszani a portugálok, a franciák és a németek ellen.

– 2021. május 8.
– Az utolsó mérkőzés a Honvédban, tizenegy év után búcsúzom Kispesttől – az mondjuk zavar, hogy az új Bozsik Arénában egyelőre nem léphetek pályára. Pénteken, az utolsó edzés után kipakoltam az öltözőből, szombaton pedig a társaimtól is elbúcsúztam, a Ferencváros elleni bajnoki előtt mondtam néhány szót – nem volt könnyű, érzelmes pillanatokat éltünk át. Amikor kifutottunk a pályára, láttam, hogy a drukkerek kifeszítették egy molinón, hogy „Köszi, Gazdi a 11 évet, egy vagy közülünk”. Nagyon jólesett, a lefújás után kaptam szurkolói sálat és pulóvert is, és elmondták, büszkék rám, várnak vissza – én is csak köszönhetek nekik. De most eljött a váltás ideje. A Philadelphia Union nagyon meg akart szerezni, s a Sporting Kansas Cityben légióskodó Sallói Dániel, valamint Baráth Botond is biztatott, menjek bátran, megállom a helyem odakint is. A tervek szerint csütörtökön repülök, két hetet töltök az új klubomnál, utána követem a válogatottat az ausztriai edzőtáborba. Ha minden igaz, hamarosan meglesz a játékengedélyem is, de hogy mikor mutatkozhatok be, még nem tudom. Egyedül utazom, egyelőre hotelben lakom, a családom később csatlakozik, biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk majd az ideális otthont – várom már az új kihívást, de közben sokat gondolok arra, mennyi mindent köszönhetek Kispestnek.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik