A kazincbarcikai Lucas Marcolini újra beleszeretett a futballba

EGY ÉVVEL EZELŐTT, amikor a Kisvárda Master Good kiesett az élvonalból, nem fordult meg Lucas Marcolini fejében, hogy játszik még az NB I-ben. Harmincöt esztendős volt akkor, és azt tervezte, lakhelyéhez, Debrecenhez közel, alacsonyabb osztályban futballozik majd, és mellette az edzői pályán is elindul. Aztán úgy alakult, hogy egy általa jól ismert szakember megkereste, amit felvázolt előtte, az elnyerte a tetszését, aláírt a Kolorcity Kazincbarcikához, hogy aztán a klubbal történelmet írva feljusson az első osztályba.

 „Amikor eljöttem Kisvárdáról, még az is megfordult a fejemben, hogy nem folytatom a futballt, ugyanis nagy kudarcként éltem meg az utolsó, kiesést hozó idényt – mondta lapunknak Lucas. – Nehéz időszakon mentem keresztül, nem volt egyszerű feldolgozni, de aztán arra jutottam, alacsonyabb szinten folytatom a játékot, igaz, a lakhelyemtől, Debrecentől nem akartam messzire menni, mellette pedig az edzői pályán is megteszem az első lépéseket. Ekkor keresett meg Erős Gábor vezetőedző és Koszta Péter sportigazgató, de korábbi csapattársam, Varga József is győzködött, igazoljak hozzájuk. Erős Gáborral korábban hosszú időn keresztül együtt dolgoztunk, tudtam, stílusos futballt játszó csapatot rak össze, hogy egész biztosan stabilak leszünk. Jól emlékszem arra is, hogy az egyik felkészülési meccs után az autóban arról beszéltünk Varga Józseffel, ebből a történetből bármi kifuthat, meglepetéscsapat is lehet a Kazincbarcika. Nem kezdtünk jól, három bajnoki után csak egy pontunk volt, de sokat számított, hogy a vezetők bíztam a vezetőedzőnkben, mi pedig tisztában voltunk vele, egy kis szerencsére van szükség, és megváltozik minden. Hittünk benne, jó úton járunk, az első győzelem elindított bennünket, és amikor sorozatban négyszer nyertünk, már ott volt a fejünkben, a feljutásért is versenyben lehetünk. A második helyen fordultunk a tavaszra, de nem éreztünk nyomást a vezetőktől, hogy mindenáron fel kell jutni, más kérdés, hogy meg akartuk mutatni, van bennünk ennyi. Végig élveztem az edzéseket, nagyszerű közösség alakult ki, újra beleszerettem a futballba, bizonyítani akartam, tudok segíteni ezen a szinten. Jutottam már fel az NB II-ből az NB I-be – bár az akkori Kisvárdától ezt talán el is várták –, ünnepelhettem bajnoki címet és kupagyőzelmet, de nem kérdés: harminchat évesen a Kazincbarcikával történelmet írni különleges érzés, pályafutásom egyik legemlékezetesebb idénye van mögöttem!”     

Lucasnak 2024. május 12-én, a Mezőkövesd Zsóry elleni 4–3-as találkozó jelentette az eddigi utolsó fellépést az első osztályban (Feczkó Tamás volt akkor a Kisvárda vezetőedzője), a következőt, a 127.-et már a Kazincbarcika színeiben játszhatja – Kuttor Attila vezetőedzővel a kispadon. A feljutásban elévülhetetlen érdemeket szerző Erős Gábor az NB II-es Vasas trénere lett, a barcikai klub vezetői pedig az élvonalban 560 meccsen pályára lépő, korábbi 19-szeres válogatott labdarúgó kezébe adták a szakmai munka irányítását. 

 „Az mindig jó, ha a feljutó csapat kerete együtt marad, a vezetőedző pedig továbbviszi a szakmai munkát, ugyanakkor nem először fordult elő a karrieremben, hogy váltanak a kispadon, ezt egy játékosnak fel kell tudnia dolgoznia – folytatta Lucas Marcolini. – Tavaly nyáron adtam magamnak esélyt arra, hogy Kazincbarcikán magasabb szinten futballozzak, nagy sikert értünk el, de az is sokat jelentett, hogy a játék mellett a debreceni olasz focisulinál edzősködhettem, amikor az időm engedte. Járok a B+A licences tanfolyamra, többek között Varga József, Böde Dániel, Koman Vladimir, Gévay Zsolt és Lovrencsics Gergő is az osztálytársam, nagyon élvezem azokat a pillanatokat, amelyeket a gyerekek edzésein élhetek meg. Hogy sokan azt mondják, a Kazincbarcika lesz az egyik kieső? Annak idején a Kisvárdára is ezt mondták, és bár négy vereséggel indultunk, végül csak megkapaszkodtunk. Amúgy, mindenki gondoljon amit akar, én biztos vagyok benne, senkinek sem adunk ajándékba pontokat, harcolni fogunk a bennmaradásért.”