„Nem verhetetlen csapat a Honvéd, ez bebizonyosodott a hazai meccsünkön is, amikor a kispestiek 4–2-re elvertek minket, de egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet – vélekedett Halmosi Péter. – Csak éppen hiábafutballoztunk jól, a kispestiek szépen lekontráztak minket. Ebből kifolyólag teljesen egyértelmű, hogy nem szabad területet hagynunk a hazaiaknak. Biztos vagyok benne, hogyodahaza egy offenzív Honvéddal találjuk szembe magunkat, viszont abból előnyt kovácsolhatunk, hogyvédekezésnél három-négy kispesti támadó kevésbé zár vissza, nem úgy, mint tették azt legutóbb például a pécsiek.Torghelle Sanyit még a válogatottból ismerem, õ az a típusú focista, aki tudja, hogy mire képes, és azt maximálisan ki is hozza magából. A tizenhatoson belül életveszélyes, kiharcolja magának a helyzetet, remekül megtartja a felívelt labdákat és persze nagyon erőszakos. Ha külföldön nem is vezetett mindig sikerre ez a fajta harcossága, a magyar védőkkel szemben jól boldogul.”
„Ugyanakkor abban bízom, hogy végre nemcsak kidolgozzuk a helyzeteket, hanem be is lőjük. Öt meccsen is 1–0-ra kaptunk ki, ami azért is bosszantó, mert ezeknek a találkozóknak a zömén pariban voltunk ellenfelünkkel – gondolok itt a győri, székesfehérvári vagy éppen a diósgyőri meccsre. Az utóbbi időben az a felállás, hogy szépen lejátsszuk az akciót a tizenhatosig, azután az utolsó passzt elrontjuk – vagy eljutunk az ötösig, és ott hibázunk. Komolyan mondom, nem bánnám, ha most már akár gyenge játékkal is, de végre nyernénk. Miután múlt héten a Pécs ellen ez nem jött össze, jó lenne Kispesten pótolni a pontokat. Mostanában olyan passzban vagyunk, hogy harmincméterről is képesek vagyunk gólokat kapni, miközben mi öt méterről sem találunk be. Na, ennek pénteken muszáj változnia, hiszem, hogy végre fordul a kocka.”