- Kis túlzással a fél ország arra várt, hogy végre megszólaljon.
- Hallottam, a Nemzeti Sport még a címlapján is kérlelt - mondta Bobby Davison egy belvárosi kávézóban.
- Megsértődött?
- Ugyan már! Mindenki végzi a munkáját, ha a szerkesztőség úgy ítéli meg, az én fejemmel jobban eladható az aznapi lapszám, ám legyen. Angliából érkeztem, ott pedig nem bánnak kesztyűs kézzel az emberrel, ezért addig, ameddig nem hazugságokat közölnek velem kapcsolatban, nincs gond. Ugyanakkor arrafelé úgy tartják: ami ma szenzáció, az a szalagcím másnap a fish and chips alá kerül...
- Ha ennyire hidegen hagyják a cikkek, miért nem nyilatkozott az Újpest-meccs után, és miért lépett le váratlanul?
- Nem titkolom, teljesen összeroppantott a vereség. Labdarúgóként több városi derbin szerepeltem, egy-egy kudarc akkor is megviselt. Ha veszítettünk, szívem szerint szétrúgtam volna mindent magam körül, tehetetlenségemben bántani akartam a külvilágot, ám edzőként nem viselkedhetek indulatosan. Bementem az öltözőbe, leültem, és összeroskadtam. Jött a kollégám, szólt, hogy vár a tévé, én pedig mondtam: kérdezzék meg Lipcsei Pétert, ő a legautentikusabb alany, magyar, a csapatunk ikonja és több Újpest-Fradi rangadón pályára lépett már. Aztán szóltam néhány szót a srácokhoz, majd azon vettem észre magam, hogy ott ülök magányosan, letörve, mint akit hasba lőttek. Erőt vettem magamon, kimentem, gratuláltam William McStaynek, de akkor már befejeződött a sajtótájékoztató, úgyhogy hazaindultam.
A BOBBY DAVISONNAL KÉSZÍTETT TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK EL!
