Izgalmas és nagy csata volt

Az átmeneti költözés ténye némi okot adhat büszkeségre is, hiszen akkor a ZTE, most a Ferencváros hozott sztárokat az országba, ám ugyanakkor talán erősebb lehet a szégyenérzet, amiért egyik csapatunknak sincs olyan nívójú stadionja, amelyben méltó módon és a szurkolók igényeit is kielégítve meg lehetne rendezni egy ilyen mérkőzést. Persze, ezen az estén nem ez számított a legfontosabb kérdésnek, a lényeg most sokkal inkább az volt, hogy több mint húszezren szurkolhattak a helyszínen a hatalmas bravúrra készülő Ferencvárosnak. A jelző cseppet sem túlzás, hiszen Európa egyik legpatinásabb csapatával szemben kellett helytállnia a magyar bajnoknak és ez csak a legszerényebb megfogalmazás a vágyakat illetően, hiszen a játékosok ellentmondást nem tűrő határozottsággal jelentették ki: győzni akarnak, és győzni is fognak!

A Fradi összeállítása is azt tükrözte, hogy egy biztonságra figyelő, de gólszerzésre törekvő csapat lép pályára. A négy középpályásból háromnak elsősorban a védekezés és a labdaszerzés az erénye - Huszti Szabolcs az egyetlen kivétel -, ám előttük három vérbeli támadó szerepelt, úgy, hogy Tőzsér Dániel olykor kihúzódott a balszélre, máskor pedig a két ék mögött helyezkedve próbált meg játszani.
A találkozó eseménye egy demonstráció volt. A közel két hete elindított "Hallgattassuk el a rasszizmust!" elnevezésű kampány most ért el a csúcspontjához. A csütörtöki Nemzeti Sport az utolsó oldalán megjelentette az akció poszterét, amelyen Lipcsei Péter, Sowunmi Thomas, László Csaba, Leandro de Almeida és Rósa Dénes a szájuk elé helyezett mutatóujjukkal jelzik szándékukat a rasszista megnyilvánulások elhallgattatására. A Ferencváros kérése volt, hogy a találkozó második percében mindazok, akik egyetértenek a kezdeményezéssel, emeljék magasba a posztert. Nos, a kérés nem talált süket fülekre, ugyanis a jelenlévőknek legalább a kilencven százaléka a magasba emelte a lapot.
Közben, persze, zajlott a játék a pályán, és a játékrész első felét egymás kiismerésére szánták a csapatok.

Mindkét együttes roppant óvatos volt, szemlátomást egyikük sem szándékozott a feltétlenül szükségesnél nagyobb kockázatot vállalni és így jó iramú, küzdelmes futballt láthattak a nézők, de helyzet vagy inkább "helyzetecske" miatt csak ritkán szökhetett fel a vérnyomásuk. Semmi jele nem volt annak, hogy bármelyik fél hamar vezetéshez juthat, ám a Ferencvárosnak ez mégis sikerült. A jelek szerint a hollandok nem tudták, hogy Tőzsér Dániel iszonyú erővel képes megrúgni a labdát, nem készültek fel kellően a távoli szabadrúgás hárítására, de természetesen ez legyen az ő bajuk. A magyar drukkerek pedig okkal ünnepeltek kirobbanó boldogsággal. A gól ráadásul meg is nyugtatta a Ferencvárost, amely védekezésre kényszerítette a nehezen ocsúdó Feyenoordot, és ha a játékvezető kicsit határozottab, a félidő hajrájában akár büntetőt is ítélhetett volna a hollandok ellen…
Különösebb jóstehetség nélkül is számítani lehetett arra, hogy a Feyenoord a szünet után összekapja magát, és minden erejét mozgósítja a vereség elkerüléséért. Így is történt, de…
Például Sowunmi Thomas kicsit ügyesebb, könnyen növelhette volna az előnyt. Ám nem tette, és ennek meg is lett az ára, mert amikor később a hollandok mégis átjutottak a hazai védőfalon, azonnal éltek is a lehetőséggel, és egy szép támadás végén egyenlítettek.
A hajrá pedig egészen parázsra sikeredett…
A zöld-fehérek megalkuvás nélkül támadtak, minden labdáért megküzdöttek, és bizony a Feyenoord kapuját őrző Babos Gábornak kellett idegeskednie - a végén a hollandok örülhettek, hogy megúszták egy kapott góllal, és hogy döntetlenre hozták ezt a csoportmeccset. ---- 20. perc: Huszti a szögletzászlónál forgolódott, ballal középre ívelt, az ötösön érkező Sowunmi még továbbcsúsztatta a labdát Bajevszki elé, aki két méretes védő szorításában a kapu fölé fejelt.
26. perc: 32 méterről végezhetett el szabadrúgást a Ferencváros. Közönséges halandó el sem látott volna a kapuig, Tőzsér azonban ballal innen is rászúrta a labdát, amely alig láthatóan megpattant Paauwe fenekén. A labda nyílegyenesen suhant, és a lassan balra dőlő Babos mellett a kapu közepébe vágódott.
1-0
41. perc: Bosschaart próbálta megakadályozni Bajevszkit abban, hogy kapura forduljon, ám a holland védő a labda helyett a ferencvárosi csatár lábát húzta el - és mivel mindez az ötösön történt, a szlovén játékvezető különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül tizenegyest ítélhetett volna. Nem tette.
43. perc: Ono 30 méterről próbálkozott, de magasan a kapu fölé lőtt.
49. perc: Balog szokásos nagy bedobása után Sowunmi megcsúsztatta, Bajevszki pedig letette a labdát Lipcsei elé, aki 14 méterre a kaputól lekezelte azt, ráfordult, ám jócskán a bal kapufa mellé lőtt.
53. perc: Kapic nagyszerű labdát adott a leshatáron kilépő Sowunmi elé - ha a ferencvárosi csatár képes azt lekezelni, teljesen egyedül törhet kapura, ám Sowunmi elbizonytalanodott, és messzire pattant tőle a labda.
62. perc: Kuyt remekül tette Kalou elé a tőle kapott labdát, és a Feyenoord támadója 13 méterről enyhén jobbra sodródva jobbal remekül tekerte a labdát a kifutó Szűcs mellett a kapu bal oldalába.
1-1
81. perc: Huszti 18 méteres szabadrúgása után Babos öklözte ki a léc alá kívánkozó labdát. ---- Nem akarok senkit sem megbántani, de a bíró két nyilvánvaló tizenegyest nem adott meg nekünk. Az optimizmusomat sikerült átadni a játékosoknak, büszke vagyok rájuk.
László Csaba a Ferencváros vezetőedzője

Tudtam, hogy a Fradi erős, masszív csapat, és ezt bizonyította a mérkőzés során is. Jól játszott a magyar bajnok, főleg az első félidőben. A döntetlen szerintem igazságos.
Ruud Gullit a Feyenoord vezetőedzője


Játékvezető értékelése
Játékvezető: Darko Ceferin (7 ). A játékvezető nem adott meg egy tizenegyest a Ferencváros javára, és bizony néhány esetben tévedett a szabálytalanságok megítélésében.
Asszisztensek: Andrej Kokolj, Igor Zupancic - mindhárom szlovén



Fény és árnyék
A Puskás Ferenc-stadionban is emlékeztek a magyar történelem egyik leggyászosabb napjára, november 4-ére: 1956-ban ugyanis ezen a napon taposták el az orosz tankok a forradalmat. Az elesett hősök tiszteletére félárbócra eresztették a Toronyépületre felhúzott lobogót.

Hiába a gondos előkészület, hiába a figyelmeztetés, hogy időben induljon el mindenki, sokan félvállról vették a felszólítást, ezért fordulhatott elő, hogy még a mérkőzés kezdési időpontjában is sorok kígyóztak a bejáratok előtt az alapos ellenőrzések miatt.