Kár volt a belépőjegy áráért

Szörnyűség, mondták akkor a kék-fehér hívek, pedig ma már alighanem nagyon szívesen kiegyeznének a hetedik hellyel…
Milyen csend van itt – jegyezte meg valaki a tribünön az első percben, és valóban, pisszenés sem hallatszott a nézőtérről. Igaz, a kevéske szurkoló hamarosan csak nekidurálta magát, különösen Molnár Balázs megmozdulásai érdekelték a közönséget. A siófokiak ugyanis nem felejtették el, hogy a tavaszi meccsen Molnár törte el Sipeki István lábát, így a zalai középpályás minden labdaérintése füttyöt ért.
A fél évvel korábbi sértett a műtétje után még csak most kezdheti az edzéseket, ezt a meccset a helyi tv szakkommentátoraként nézte meg. Gyaníthatóan nem kedélyes sztoriként elevenítette fel a majdnem esztendős pihenést eredményező sérülését…
Sipeki így kimaradt a siófokiak őszi csapatából, és a hazai pályán bemutatott szenzációs sorozatból: egyetlen döntetlen mellett csupa győzelemnek örülhettek a Balaton FC szurkolói, és hogy ez egyelőre csak a középmezőnyhöz elég, annak egyszerű oka van – idegenben ugyanis az egy döntetlen stimmel, de mellette csak vereségek vannak… Vasárnap este viszont megint Siófokon játszott a Balaton, és a sikeres hazai szereplés folytatásának ösztökélésére a vezetők pluszprémiumot dobtak fel. S ha már pénz: a horvát irodák letiltották a Siófok– ZTE meccsre szóló fogadásokat, mert feltűnően sokan akartak fogadni erre a találkozóra. E helyütt kérünk nagyon szépen mindenkit: a két hír között ne keressen az égvilágon semmiféle összefüggést.
Volt idő az élet nagy problémáin rágódni (a szotyi már a 25. percben elfogyott…), elvégre a pályán semmi sem történt. A siófoki szurkolók, amikor nem Molnárt fütyülték, akkor az átellenben székelő egerszegieknek szoríthattak, akik negyedórán keresztül próbálták a kerítésre rakni egyik transzparensüket, igen mérsékelt sikerrel.
A drapériát végül csak kifeszítették, így sajnos utolsó szórakozási forrásunkról is le kellett mondanunk. Igaz, folyt a pályán valami focinak nevezhető játék is, de ez igazából senkit nem kötött le. Ezért komoly megdöbbenésként hatott a hír, hogy a 27. percben megtörtént az első kapura lövés (na jó, gurítás), sőt még fél óra sem kellett, és már szögletet is rúghattak a játékosok.
S még mi panaszkodunk, hogy nincs esemény…

Hamarosan azonban tényleg felpörögtek a csapatok (bár az addig történtek függvényében azt a szögletet is hatalmas előrelépésként könyveltük el…), hiszen a ZTE öt perc alatt három gólt is rúghatott volna. Szegény Józsi György előtt azonban megpattant a labda egy göröngyön, így jó lövés helyett csak egy polka–twist kombinációt láthattunk tőle, majd nem sokkal később már szerencsésebb volt (mármint a göröngyök és a tánclépések elkerülése terén), de Csernyánszki Norbert védeni tudott, miként Radu Sabo sem tudta átverni a siófoki kapust.
A szünetre így maradt a 0–0, és ha pozitívan szemléljük a dolgokat, az utolsó tíz perc alapján egész jó volt a meccs. A többiről meg már úgyis beszéltünk.
Hamarosan kezdődik a második félidő – közölte a hangosbemondó, és ekkor még csak az igazán pesszimisták sejtették, hogy miféle borzalmak várnak rájuk. Mert ha az első játékrészben legalább néhány percre megélénkült a játék, a második felvonás még ennél is sokkal rosszabb színvonalat hozott – már ha ezen a meccsen lehet bármilyen színvonalról is beszélni…
Sokáig csupán Sitku Illés megmozdulása jelentette az egyetlen eseményt, ám a csereként beállt siófoki futballista nem tudta elvinni a labdát a kiszolgáltatott helyzetben lévő Varga Zoltán mellett, így odalett a Balaton egyetlen gólszerzési lehetősége. Azt végképp nem állíthatjuk, hogy átellenben jobban strapálták volna magukat a játékosok, viszont a zalaiak talán egyszer jutottak a siófoki 16-os közelébe, ám a mérkőzés végén, amikor már minden néző a hármas sípszóért fohászkodott, akkor Józsi egy gyönyörű kapáslövéssel végre rádöbbentette a szurkolókat, hogy ők bizony futballmeccsen vannak.
Ezzel a gyönyörű góllal tovább folytatta kapaszkodását a Zalaegerszeg, hiszen zsinórban második mérkőzését nyerte meg (már ez is roppant nagy szó a ZTE jelenlegi helyzetében…), ugyanakkor nemcsak a siófokiak voltak a vesztesek ezen a meccsen, hanem az összes néző is. Tényleg sajnáljuk őket, hogy ezen a vasárnap estén kifizették a belépőjegy árát…

Percről percre

27. perc: Kőrösi 27 méterről lövésre szánta el magát, s ez azért volt feljegyzésre méltó, mert ez volt az első lövés, ami kapura ment. Gólveszélyt nem okozott, hiszen Varga kapus magához ölelte a labdát.
34. perc: Egressy futott el a bal oldalon, beadására Sabo érkezett középen, de a hazaiak szerencséjére kilenc méterről középre fejelt, így Csernyánszki kapus rá tudott vetődni a labdára.
36. perc: Az amúgy jobblábas Mészáros Norbert 19 méterről, ballal, életerős lövést eresztett meg, a labda centikkel szállt a jobb alsó sarok mellé.
37. perc: Egressy jó ütemű passzával Józsi lépett ki a balösszekötő helyén, majd miután maga mögött hagyta a védőket, kilenc méterről megcélozta a kapu jobb oldalát, ám Csernyánszki kapus éber volt, és vetődve szögletre tudta tenyerelni a labdát.
57. perc: Nagy Lajos 20 méteres lövése azért zúgott el kevéssel a léc fölött, mert az egyik hazai védő még bele tudott érni a labdába.
58. perc: Józsi bal oldali beadására Egressy épp jó ütemben érkezett az ötös jobb sarkán, lövésre is lendítette lábát, ám nem találta el a labdát. Nagy helyzet volt…
69. perc: Bizonytalankodtak a zalai védők, Sitku ellopta előlük a labdát, majd egyedül vezethette kapura. A helyét elhagyó Varga Zoltán azonban nagy bravúrral leszedte a siófoki csatár lábáról a labdát.
85. perc: Babati jobbról ívelt a kapu elé, jó ütemben érkezett a balösszekötő helyén Józsi, és hét méterről bal lábbal laposan a kapu közepébe lőtt a kiszolgáltatott és tehetetlen Csernyánszki mellett.
0–1

Mestermérleg

Csertői Aurél, a Balaton vezetőedzője:
"Adtunk egy félidőnyi előnyt a vendégeknek, akik emiatt az első játékrészben jobban játszottak. A fordulás után meccslabdánk volt, de ezzel a lehetőséggel nem éltünk, a ZTE pedig egy jó beadás után gólt szerzett. El kell ismerni, ennyivel jobbak voltak."

Mihalecz István, a Zalaegerszeg vezetőedzője:
"Jobban játszottunk, több helyzetünk volt, így szerintem megérdemelt a győzelmünk. Igaz, amikor kapura kellett volna lőnünk, akkor passzoltunk, és fordítva, de örülök, hogy a több rossz megoldás dacára sikerült elhoznunk a nagyon fontos három pontot."

Fény és árnyék

Ünnepelhettek a siófokiak, hiszen a Magyar Labdarúgóliga kezdeményezésére a bajnokság névadója, az Arany Ászok a Balaton FC-t választotta szeptember hónap legjobbjának. A szünetben így a siófoki gyerekfocistákat díjazta 300 ezer forint értékben a cég képviselője – de nem kell megijedni, nem sörrel, hanem sportfelszerelésekkel.

Huszonhét percen keresztül az égvilágon semmi sem történt. Sehol egy kapura lövés, sehol egy szöglet, sehol egy szép csel, egy veszélyes beadás, egy váratlan passz, de még csak a bírót sem szidta senki. A 27 játékosból egyetlenegy sem akadt, akinek valamilyen megmozdulása után csettinthettünk volna. Milyen futball ez?