Lincshangulat volt az Üllői úton

A meccset – ahogy az induló is mondja – a Fradi nyerte; az volt a zöld-fehérek 27. elsősége és a tizedik alkalom, amikor az utolsó fordulóban értek célba. A két esztendővel ezelőtti aranyünnepért Debrecenig voltak kénytelenek utazni a fradisták, tegnap délután viszont úgy hozta a sors, no meg a sorsolás, hogy csupán az Üllői útig kellett elvergődniük a pénteki csúcsforgalomban az ünneplésre áhítozóknak. S hogy mennyire kiélezettek mifelénk a drukkerek egy kis futballboldogságra, mi sem bizonyítja jobban: sokkal kevesebb volt a gazdátlan szék a lelátón, mint ahogy ez az elmúlt hetekben, hónapokban általában lenni szokott. Csak a vendégszektor maradt bántóan üres, az egyébként legendásan fanatikus, csapatukat a világ végére is elkísérő Loki-rajongók mintha nem érezték volna pótolhatatlan mulasztásnak, ha lemaradnak erről az összecsapásról. A fantázia határtalan szárnyalását tanúsító pletykaáradat mellett (aminek rövid summázata talán az lehetne, a kártyák úgy kevertettek meg a színfalak mögött, hogy a Loki ezen a délutánon egész egyszerűen nem keresztezheti a Fradi terveit) kétségkívül kedvlohasztóan hathatott a DVSC-táborra, s hogy egy sosem látott szereposztású Debrecen indult harcba. A két együttes első rájátszásbeli meccséhez képest hat helyen változott a piros-fehérek összeállítása, és a névsort böngészve korántsem előnyére (a látogatók megfogyatkozott állapotát hitelesen illusztrálja, hogy a mindössze öt csereember közül Marton Imrét, Tisza Tibort és Dávid Zoltánt a junioregyüttesből kellett kiemelnie Szentes Lázár vezetőedzőnek).
A maroknyi vendégrajongók apró diadalt azért mégis csak elkönyvelhettek: a találkozó előtti közönségjáték nyertese ugyanis egy Loki-drukker lett. "Legyen ez az utolsó debreceni siker a mai napon!” – recsegte óhaját a mikrofonba a meccs ceremóniamestere. Az első kapuközeli villanást ennek ellenére a DVSC produkálta, Dombi Tibor megoldása azonban újfent jelezte, hogy harmincöt válogatottság ide vagy oda, a Loki fedezete nem elsősorban labdaművészetére alapozva építette fel profikarrierjét. Még negyedóra sem telt el az összecsapásból, amikor fölhorkant az amúgy gálahangulatban előünneplő publikum: teljesen váratlanul befutott ugyanis erősítésként hozzávetőleg háromtucatnyi debreceni szurkoló. Mindeközben a pályán nemcsak egymáson kerestek fogást a felek, a levegőt megritkító melegben vissza-visszakapcsoltak az energiatakarékos programra a játékosok. Inkább küzdöttek tehát, mint szórakoztatóan futballoztak a csapatok, így aztán az olyan gyorsan és pontosan felépített támadás, mint amelynek a végén Gera Zoltán kevéssel tévesztette el a kaput a félidő közepén, a kevés elraktározandó momentum egyike lehetett. S mivel a műsorközlő jótékonyan elhallgatta, hogy menet közben az MTK előnyhöz jutott a Megyeri úton, nem volt olyan ösztönző, aminek hatására tempót váltottak volna a házigazdák…

A második felvonás eleinte csupán annyi változást hozott, hogy egyre inkább megnyúltak a pályára a Nagyvárad térről ráboruló árnyékok. Ettől az aréna hőmérséklete valamelyest elviselhetőbb lett, a hangulat viszont a percek pergésével egyre idegesebbé vált, a Fradi ugyanis képtelen volt rálelni a kottára, amiből sikerrel játszhatta volna le a meccset. A debreceni védvonalak áttöréséhez több ötlettel tarkított ritmusosabb futballt kellett volna produkálni, a zöldek azonban a gyártelepek gépeinek egyhangúságával zakatoltak. A sikertelenség aztán kikezdte az idegeket is; különösen Tököli Attila váltott át feltűnő gyakorisággal a verbális futballra, míg a csereként szóhoz jutott Alekszandar Jovics, miután kishíján ökölharcba keveredett Vincze Gáborral, egész egyszerűen lepofozta a játékvezető háta mögött Bernáth Csabát (aki persze rögvest le is rogyott a gyepre egy rövid pihenőre). S akinek ez még nem lett volna elég: a Fradi-védőkkel szemben magányosan is több ütközetet győzedelmesen megvívó Kiss Zoltán egy látványos cselsorozat után – a végjáték felvezetéseként – az évad egyik legfontosabb ziccerét puskázta el…

A harctéri idegesség a lelátóra is átragadt, röpültek a sörösüvegek, a szotyolával töltött zacskók, köpködték a vonal közelében portyázó debrecenieket – e különszámokat azonban a futballban még csak segédpontokkal sem jutalmazzák. Az utolsó percekben az elkeseredett drukkerek már a partvonal mentén ácsorogtak, ám a Loki védelme még e lelki nyomás hatására sem szakadt át, így maradt a 0–0-ás döntetlen.
A felbőszült tömeg legvadabb tagjai még a Fradi-játékosaira is rárontottak a lefújást követően, majd közelharcba kezdtek az öltözőépületet védő biztonságiakkal. Garami Józsefet, a zöld-fehérek szakmai igazgatóját az MLSZ közgyűlésén a futballért tett szolgálatai elismeréseként A Magyar Labdarúgásért Emlékérem ezüstfokozatával tüntették ki, este újabb ezüsttel gyarapodott a gyűjteménye, ám ettől a legkevésbé sem lehetett… A lefújás után lincshangulat volt az Üllői úton – a dühödt szurkolók megverték az útjukba kerülő debrecenieket, a sajátjaikat, köztük a házi gólkirály Tököli Attilát, aki már nem tudott bemenekülni az öltözőbe…



Mestermérleg

Garami József: "A csapat mindent megtett a győzelemért, küzdött, hajtott, sajnos gólt nem rúgott, és így a célegyenesben buktunk el. Pedig a helyzeteink megvoltak a gólszerzésre. Sajnálom, hogy nem sikerült…

Szentes Lázár vezetőedzőt a lefújás után a pályára berohanó szurkolók megverték, így debreceni részről a pályaedző, Kondás Elemér értékelte a látottakat:
"Játékosaink igazi sportemberhez méltóan futballoztak. Az történt a pályán, amit mi akartunk, és ha kicsit figyelmesebbek vagyunk, megnyerhettük volna a találkozót. Célunkat elértük, a bronzérem a miénk. Ami a mérkőzés után történt, azt pedig mélységesen elítéljük, ez már nem a futballról szól.”

Percről percre

6. perc: Hanák, Selymes, Hanák volt a labda útja, végül a középpályás balról centerezett, a tizenhatoson belül a középen helyezkedők feje fölött elsuhant a labda, így került az a jobb oldalon helyezkedő Dombihoz. A debreceni szélső előbb mellel megszelídítette a labdát, majd jobbal tíz méterről ellőtte: egy méterrel a kapu fölé.
23. perc: Pazar támadást vezetett a Ferencváros: Dragóner, Gera, Tököli, Lipcseli Leo egyérintős akciója végén a bal oldalról, az alapvonal közeléből ívelődött középre a labda, középen többen felugrottak fejelni… A labda eljutott a bal kapufa közelében helyezkedő Geráig, aki furcsa mozdulattal a combjával emelt a kapu fölé.
34. perc: Kriston cselezett a jobb oldalról befelé, Lipcseihez passzolt, a ferencvárosi csapatkapitány a debreceni védők mögé ívelt, Kriston nem érte el a labdát, mert az Szekeres fején megcsúszott. Ez anynyira megzavarta Balogh János kapust, hogy összeszaladt Kristonnal, a labda majdnem a kapuban kötött ki: a visszazáró Loki-védők egyike a tumultusban azonban kivágta a guruló labdát.
35. perc: Lipcsei jobblábas lövést eresztett meg 18 méterről, Balogh János azonban biztosan fogta meg a kapu jobb oldalába tartó labdát.
44. perc: Kriston gyűjtött be kósza labdát az ellenfél térfelének közepén, közelebb vitte a kapuhoz, majd 22 méterről jobbal lőtt, Balogh János lefeküdt, és ujjheggyel szögletre tolta a kapu jobb oldalába tartó labdát.
57. perc: Kapic szerzett labdát, amit egyből Gerának passzolt, a támadó a védők mögé pörgetett, Kapic 16 méterről, kapásból, jobbal próbálkozott, ám a labda leperdült a lábáról, így az a kapu mellé került.
72. perc: Lipcsei adott egy csókot a labdának, mielőtt 18 méterről végzett el szabadrúgást, ez sem segített: jobblábas lövése legalább másfél méterrel kerülte el a kapu fölső sarkát.
78. perc: Kiss Zoltán kis híján már ekkor megfosztottak az FTC-t a bajnoki címtől, hiszen a hazai térfél közepén gondolt egyet, megiramodott, kicselezte Balogh Zoltánt, majd elment Dragóner mellett, s aztán egy az egyben vezethette Szűcs Lajosra a labdát, amikor a büntetőterülethez ért, kicsit hosszan tolta meg a labdát, s ez éppen elég volt ahhoz, hogy a kapus felszedje azt az ellenfele elöl.
86. perc: Lipcsei jobb oldalról lőtt középre szabadrúgásból, Jovics megcsúsztatta a labdát, amely a jobb kapufa mellett hagyta el a pályát.
87. perc: Vukmir az alapvonaltól a jobb oldalról adott középre, a labda elment Balogh János kapus fölött, Tököli tisztán felugrott, de nem elég magasra, így fejbúbbal az égbe fejelt.
90. perc: Lipcsei ismét jobbról ívelt be szabadrúgást, és újfent Tököli fejelhetett, a csatár azonban nagy helyzetben stukkolt jócskán a kapu fölé.