Amikor minden nagyon szép

No, jó, akkor szakítsunk a "hagyományokkal”, és nézzük, hány és hány pozitív dolgot jegyezhettünk fel a 2002–2003-as szezon során. Vegyük például azt, hogy a legutóbbi magyar aranyérmes, a Zalaegerszeg együttese túljutott a Bajnokok Ligája-előselejtezőn, majd a következő körben a Manchestert is megverte (igaz, a visszavágón kapott egy ötöst az Old Traffordon, az UEFA-kupás szereplést jelentő folytatásban pedig a Dinamo Zagreb összesen kilencet rúgott a ZTE-nek, de azt most inkább hagyjuk…). Vagy ott van az Újpest gárdája, amely a második számú kupasorozatban könnyedén intézte el feröeri vetélytársát, kint egy sima iksz, idehaza magabiztos győzelem – ennyi a siker receptje (ki emlékszik arra, hogy később volt két meccs a Paris Saint-Germain ellen?). És persze a Fradi: előbb egy jónevű ciprusi, majd egy még nevesebb török gárdán gázolt át, aztán jött ugyan a Stuttgart, de hát tudjuk, a németek nagyon erősek, ellenük már az is nagy szó, ha a visszavágóra is marad esély. Maradt is…
Hazai vizekre evezve: a Rába partján érthető okokból nem voltak elégedettek a Tamási Zsolt vezette ETO ötödik helyezésével, és szakmai igazgatóként visszacsábították a Győrben egyszer már elbukó Varga Zoltánt. IIletve: dehogy bukott, csak nem volt szerencséje… Tamási ment, Varga jött, a csapat pedig visszaesett. Illetve dehogy esett, csak nem volt szerencséje. A hatodik hely különben is megsüvegelendő teljesítmény ebben a roppant erős mezőnyben. És jó lesz figyelni a zöld-fehérekre a jövőben is: a szakmai igazgató már jelezte, új együttes építésébe kezdett, amely csakis jobb lehet, mint az előző. Ennél is jobbat?! Merész vállalkozás, de Vargának sikerühet…
Siófokon közben rájöttek, hogy pénz nélkül is lehet futballozni. Télen gyakorlatilag úgy árulták a klubot, mint a Balaton-parti telkeket, ám csupán érdeklődő akadt, vevő nem, így a sárga-kékeknek nem volt más választásuk: összehúzott gatyamadzaggal nekiveselkedtek a tavasznak. És lám, a szezon elején biztos kiesőnek elkönyvelt egylet egy lett a legjobb hat magyar alakulat közül. Gyanítható, ennél már csak akkor lehetett volna jobban ösztönözni a játékosokat, ha ők fizetnek azért, hogy labdába rúghassanak…
A Dunaferr SE mindenhatói is azt remélték, a kis pénz nagy focival párosul. Ennek megfelelően olyan mélyre süllyesztették a futballcsapatot, hogy ahhoz képest már az újvárosi templom egere is milliomosnak számított. Mire elkezdődött a tavasz, tizennégy futballista talált magának új munkaadót, így a dunaújvárosi ifisták hirtelen felnőttek… Küzdöttek is becsülettel, csak hát a Dunaferrnél akadt tizenegy acélosabb gárda…
Például az a Kispest, amely óriási bravúrt bemutatva egészen az utolsó előtti fordulóig versenyben volt a tizedik, még bentmaradást jelentő helyért. Becsületes, vérre menő küzdelemnek lehettünk ám szemtanúi, szegény honvédosok kizárólag magukban bízhattak, de a békéscsabaiak még náluk is ügyesebbek voltak. Közben persze a galád zsurnaliszták megszellőztették, egyes labdarúgók akkor is zsebre tehetnek 600-700 ezer forintot havonta, ha csak a kispadon ülnek, de mi, akik látjuk őket egy-egy vereség után zokogni, tisztában vagyunk vele, ha valakik, hát ők igazán megérdemlik ezt a kevéske pénzt…
Fájdalom, arra bizonyára nekik sem futotta, hogy félretegyenek. Így ne csodálkozzunk azon, ha néhányan arra kényszerültek, hogy valamelyik szerencsejátékon beikszeljenek egy-két mezőt. Hogy az esetek többségében a saját csapatukra is fogadtak? Ugyan már, ezzel is csak motiválták magukat. Különben is, ez legális játék (csak a szlovákoknak nem tetszett…), és értékeljük azt is, hogy az égvilágon senkinek nem jutott eszébe bundázni. Persze, persze, a telefonok mentek egymás között, de vádaskodás helyett inkább örüljünk annak, hogy a különböző klubok játékosai olyan jóban vannak egymással, hogy telefonszámokat meg lemezeket cserélnek…
Megbeszélt eredmények amúgy sincsenek mifelénk, ebben egészen biztosak lehetünk. Az is a rosszindulatú pletykák közé sorolandó, hogy Debrecenben kiadták az ukázt: pénteken ki kell kapni az Üllői úton. Miként az is aljas rágalom, hogy az MTK nem lehet első. Ezer százalék, hogy Magyarországon kizárólag a gyepen dőlnek el a helyezések, nem pedig egy irodában…
Úgyhogy a mi kis futballunkban minden nagyon szép, minden nagyon jó.
Csak azok az akadékoskodó újságírók ne lennének…