Ujjai között elegáns szivarka, előtte egy pohár bajor sör, ha kell, németül beszél, ha kell, angolra vagy spanyolra vált, persze legszívesebben anyanyelvén, szerbül folytatja a diskurzust örök szerelméről, a kosárlabdáról.
Mindenki csügg a szavain, Nar Zanolintól, a FIBA Europe igazgatójától Henrik Dettmannig, a német válogatottat 2002-ben vb-bronzéremre vezető, finn származású szakemberig.
A grémium legfiatalabb tagja, egyszersmind újvidéki földije, Rátgéber László pedig nemes egyszerűséggel „mesternek” szólítja Pesicset. Az is: a kosárlabda nagymestere, akinek az éremgyűjteményéből talán csak az olimpiai arany hiányzik.
– Egyes források újvidékinek jelölik, mások szerint Délkelet-Szerbiában, Pirot városában született. Mi az igazság?– Bár Újvidéken láttam meg a napvilágot, a családom piroti, életem első három évét leszámítva ott cseperedtem fel – mondta Szvetiszlav Pesics. – Gyönyörű vidék ez, közel a bolgár határhoz, számos anekdota, népi legenda kötődik ide.
– Netán hősi eposzok?– Nem annyira. Állítólag mi, pirotiak vagyunk a legzsugoribb szerbek, valóságos skótok, de ennek a mendemondának semmi alapja.
– Az azonban nem mendemonda, hogy Bogdan Tanjevicstől tanulta a szakmát, aki maga is itt volt a müncheni edzőkonferencián.– „Bosa” volt az edzőm a Bosnában, amikor megnyertük 1979-ben a BEK-et. Mirza Delibasics és Ratko Radovanovics volt annak a csapatnak a legnagyobb sztárja.
A Szvetiszlav Pesiccsel készült interjút a Nemzeti Sport csütörtöki számában olvashatják el.