A párharc első meccsén csak tíz ponttal kapott ki a DKSK, s ezen felbuzdulva arra készült, hogy szurkolói támogatásával legyőzi a toronymagas esélyest.
Kényelmes iramot diktáltak a csapatok az elején, felváltva estek a kosarak. Mindkét oldalon kimaradt néhány középtávoli kísérlet, "ráadásként" pedig a DKSK hat büntetőt is elhibázott. A pécsi bejátszások nem jöttek be, míg a diósgyőriek a ziccerek értékesítésével álltak hadilábon. Az első kisszünet előtt az elkapkodott diósgyőri akciók Iványiék után büntettek. A játékosok a vártnál kevesebbet mozogtak, teljesítményükkel nem hozták tűzbe a közönséget.
Hosszú percekig alig "lépdelt" az eredményjelző, megmerevedtek a frontok. A nagyszünet előtt Dapo és Béres lendítette előre a pécsieket. Tapodi kettős cserével operált, de ez sem segített. A vendégek ritkán tudták játékba hozni centereiket, ezért távolról kísérleteztek, s labdáik gyakran lepattantak a gyűrűről.
A folytatásban tapsot kapott Farmer horogdobással szerzett duplája, igaz, a DKSK centerének a büntetődobás már nem ment. A PVSK biztosan haladt előre, begyűjtötte az összes lepattanót, és valamennyi támadását gólra váltotta. Hlede tripláját követően a hazaiak feladták a meccset. Jól védekezett a Rátgéber-gárda, Eördöghék többször is kifutottak a támadóidőből, és a harmadik tíz percben mindössze négy pontra voltak képesek.
A hajrában pontokban is kifejezésre jutott a pécsiek lényegesen nagyobb tudása, míg a diósgyőriek már csak azt várták, hogy vége legyen…
Csodák tehát nincsenek, a pécsiek megérdemelten jutottak a fináléba.
Számított ilyen különbségű győzelemre?Rátgéber László:Nem. Az az igazság, hogy nem szerettük volna, ha a pünkösdöt piros-fehér barátainkal kell eltöltenünk. Egyébként nagyon jó volt nézni, ahogy a lányok küzdöttek!