A kórházi ágy, ahol a katonalány megtudta, mi lett a következménye a bagdadi balesetnek, amely végleg pontot tett kosaras-pályafutása végére
A kórházi ágy, ahol a katonalány megtudta, mi lett a következménye a bagdadi balesetnek, amely végleg pontot tett kosaras-pályafutása végére
Szerencsére a magyar katonákat már hazahívták Irakból, így velük nem történhet meg az, ami Danielle Greennel nemrégiben megesett: az egykori kitűnő kosárlabdázó egy rakétatámadás során elveszítette a bal alkarját…
Az idén 28 esztendős hölgy nem is olyan régen még országos hírű játékosnak számított az Egyesült Államokban, ami azért nagy dolog, tekintve, hogy a sportág őshazájáról van szó. Az NCAA néven talán jobban ismert egyetemi bajnokságban alapozta meg nimbuszát, ahol a Notre Dame University együttesében együtt pattogtatott többek között Ruth Rileyvel, aki tavaly olimpiai aranyérmet nyert az amerikai női válogatott centereként. Az utolsó tanulóévében már 14.4-es pontátlagot produkáló és hátvédként meccsenként 7.2 lepattanót leszakító Green nem - ő ugyanis katonának állt, és a balsors a világ egyik legveszélyesebb helyére sodorta. A kis képünkön éppen a bal kezével labdát vezető sárga mezes 12-es a bagdadi Al-Sadu rendőrállomáson teljesített szolgálatot azon a bizonyos rossz emlékű délutánon, amikor megtörtént a baj, és néhány órával később arra ébredt, hogy többé maximum a jobb kezébe veheti a hőn szeretett kosárlabdát… Pontosabban először még bízott, remélt, mert az ominózus rakétatámadás után az maradt meg a fejében utolsó képként, hogy még látja a balját, az operáció után azonban, amikor ránézett, túlontúl rövidnek találta a rajta található kötést. Ezután kérdezte meg a kórházban mellette lévő felettesét: "A bal kezemnek annyi?" Sajnos igent kellett válaszolnia a tisztnek…
Ám Danielle Green nem is emiatt a legszomorúbb. "Én azért mentem oda, hogy megváltoztassam az ott élő emberek életét, és nem hiszem, hogy akár egyét is megérintettem volna… Ez számomra a legnagyobb csalódás Irakkal kapcsolatban" - mondta utóbb a sokadik interjújában, mert miután hazaért, és felépült, amennyire felépülhetett, kisebbfajta nemzeti hőssé vált, na de ez nyilván a legkevésbé sem vigasztalja, gondolhatnánk. Valami mégis megvigasztalta, mert most már szerencsésnek mondja magát, hogy ennyivel megúszta, mivel így újra sportolhat. Igen, nem tévedés, sportolhat, tudniillik az egykori kosaras fejébe vette, hogy részt vesz a következő paralimpián - gerelyhajításban!