Tizenharmadszor is vereség

Pedig mindössze 1500 néző a szép létesítmény befogadóképessége, de Budapesten az üdítő kivételt jelentő hagyományos év végi Kelet– Nyugat gálákat leszámítva csak nem sikerül telt házat, tehát igazán jó hangulatot varázsolni kosármeccsen – mintha nem lenne elegendő rajongója a sportágnak a fővárosban…
Holott a tömegsport rendezvények, a streetballok másról tanúskodnak. Maradjunk annyiban, úgy látszik, errefelé nehezebben mozdulnak ki az emberek otthonról, mint vidéken.
Pedig mind a két fél, az Európa-bajnoki középdöntő előtt álló magyar és az athéni ötkarikás játékokra készülő amerikai is komolyan vette a találkozót, annak ellenére, hogy a vendégek saját bevallásuk szerint már igencsak elfáradtak hosszúra nyúlt, több országot is érintő európai túrájuk záró mérkőzésére, míg a mieink egyetlen közös edzés nélkül álltak ki a világ legerősebb női válogatottja ellen.
Ehhez képest sokáig kifejezetten jól tartották magukat. Ugyan kezdettől fogva az ellenfélnél volt az előny, és az első negyedben meglehetősen sok kosarat kaptak a magyarok, 13 pontos hátrányból kétszer is feljöttek ötre a második játékrész elején, és sok pozitívumot lehetett felfedezni a játékukban. Például egészen sok lepattanót szedtek, ami a magas és igencsak atlétikus tengerentúliak mellett jelentős fegyvertény volt, főként az előző napi, ugyanebben a műfajban feljegyzett 50–17-es arányt figyelembe véve.

A 13. magyar-amerikai mérkőzés (eddig egyszer sem sikerült legyőznünk a riválist) felénél járva tehát nem lehetett okunk a panaszra, miután Iványi Dalma fantasztikus, faulttal együtt dobott dupláját és bónuszbüntetőjét követően mindössze tíz pont volt a különbség, és a második negyed döntetlennel zárult.
A harmadik elejét azonban nagyon meghajtották Thompsonék, akik előbb elkezdék szórni a hármasokat – Johnson még félfordulatból is betalált a támadóidő végén –, majd a fehér mezesek eladott labdáiból leindították nemzeti csapatunkat.
Így sajnos villámgyorsan megléptek, olyannyira, hogy a 27. percben már harmincpontnyi szakadék tátongott Magyarország és az Egyesült Államok között, de hogy ne legyen enynyire negatív a kép, a játékrész utolsó tíz pontját a házigazdák szerezték.
A maradék tíz perc már a kellemes játszadozás jegyében telt, hiszen volt akkora differencia, hogy ne legyen kérdéses a győztes kiléte. Azért Swin Cash időről időre meg-megvillantotta csodálatos képességeit, nálunk pedig a parádés dobóformát mutató Englert Orsolya kezdett bele a triplagyártásban tehát volt miért tapsolnia a pécsihez képest kicsit csöndes közönségnek.
Végül is azt kaptuk, amit vártunk: a Team USA simán nyerte az összességében barátságos hangulatban befejeződő barátságos mérkőzést. Mivel úgy tűnt, jól érezték magukat nálunk a WNBA sztárjai, joggal remélhetjük, hogy talán a következő európai túrájuk során is útba ejtik Magyarországot. Mondjuk a következő olimpia előtt.
S akkor talán már nem lesznek üres szektorok a lelátón… ---- M ---- &