Andrea Lekics: Működik a kémia a Vardar Szkopjénál

– Kicsit fáradtnak tűnnek.
Andrea Lekics: Nem tudtunk Szkopjéból egyenesen Budapestre repülni, ezért aztán Belgrádig mentünk repülővel, utána pedig a saját buszunkkal folytattuk – mondta csütörtök este a Vardar Szkopje irányítója a Nemzeti Sport Online-nak a csapatoknak otthont adó Aquincum Hotelben. – Hajnali háromkor keltünk, de a szombati elődöntőig lesz időnk kipihenni magunkat.
Jovanka Radicsevics: A délutáni pihenő után volt egy másfél órás edzésünk is, nem volt túl kemény, csak kicsit futottunk, és a lövéseket gyakoroltuk. De ezért is érkeztünk már ilyen hamar Budapestre.

– Ha abból indulunk ki, hogy formálódó csapatként rögtön bejutottak a BL legjobb négy együttese közé, jól haladhat a csapatépítés.

J. R.: Elégedett vagyok a szezonunkkal. Amikor augusztusban a győri felkészülési tornán játszottunk, még teljesen új volt minden. Sok országból érkező játékosok alkotják a csapatot, az elején nem volt könnyű ebből egységes csapatot alkotni. Még mindig van hová fejlődnünk, de hogy most itt vagyunk, azt mutatja, jó úton járunk.
A. L.: A szezon elején is úgy voltam vele, hogy haladjunk lépésről lépésre. Akkor az volt a legfontosabb, hogy sikerrel vegyük a BL-selejtezőt. Aztán ahogy jöttek az új célok, lassan megnőtt az étvágyunk. De ez természetes, sportemberek vagyunk, hiába nyertük már meg korábban a BL-t, újra el akarjuk hódítani a kupát. Nekem is tetszik, ahogy fejlődtünk a szezon során. Sok csapatnak évek alatt sem sikerül eljutnia az elődöntőig, mi tíz hónap közös munkával itt vagyunk. Működik a kémia a csapaton belül, ez a legfontosabb.

– Utóbbiról az a jelenet jut eszembe, amikor visszaérkezett Szkopjéba az IHF év játékosának járó elismerésével, az egész csapat ott várta a reptéren.
A. L.: Lenyűgöző volt, nem is bírtam ki sírás nélkül… Mindenki azt mondja, hogy nehezebb nőkkel dolgozni, de ha az első perctől kezdve működik a kémia, és sikerül megtalálni a megfelelő személyiségeket, akkor hamar kialakul a csapategység. Nálunk ez a helyzet, a pályán kívül is sok időt töltünk együtt. Ez a kémia juttatott el minket Budapestre is.

– A kémián kívül a közös nyelv is nagy segítség lehet.
J. R.: Sokkal könnyebb a dolgunk, mint Magyarországon volt. A macedón nyelv közel áll a miénkhez, így mindent megértünk, bármiről tudunk egymással beszélni. Az élet Szkopjéban hasonló ahhoz, amit otthon megszoktunk, sok a jó étterem és a kávézó a városban, ezeket gyakran keressük fel együtt edzések után. A város soha nem alszik, nincs olyan, hogy éjjel egy idő után elnéptelenednek az utcák. Győrben is jól éreztük magunkat, ráadásul közel volt Bécshez és Budapesthez is, így edzések után sokszor autóba pattantunk, és átmentünk valamelyik városba.
A. L.: Persze sokat számít a nyelv, de játszottam szlovén és magyar csapatban is, így tapasztalatból tudom, hogy akivel meg akarod értetni magad, ha csak gesztikulálva is, de előbb-utóbb úgyis sikerülni fog. A Vardar Szkopjéban sok a „nem normális” játékos, igazi verseny van közöttünk, melyik nap ki tudja meglepni a többieket valamivel, de úgy érzem, azért mi visszük a prímet…

– Amin nem lehetett változtatni a szezon során, hogy továbbra is klasszikus átlövő nélkül kell megoldani a támadásokat.
A. L.: A Győrrel is úgy nyertünk BL-t tavaly, hogy Bulatovics érkezése előtt féloldalas volt a csapat. Ha sikerül jól kombinálni a meglevő játékosállományt, akkor meg lehet oldani ezeket a problémákat. Én is többet vállalkozom lövésre, mint a korábbi szezonokban. Penezic érkezésével változni fog a helyzet jövőre.

– Hogyan tudtak formában maradni komoly tétmeccsek nélkül?
J. R.: A bajnokságunk nem túl erős, de játszunk a regionális ligában is, amely persze nem mérhető össze a Bajnokok Ligájával. Az utóbbi hetekben azonban csak egymás között gyakoroltunk. Ez akár problémát is jelenthet, de mindenki tisztában van vele, hogy a fontos meccseken a legjobbját kell nyújtania.
A. L.: Az utóbbi egy hónapban nem igazán volt olyan meccsünk, amelyen lemérhettük volna, milyen formában vagyunk. Gyakran kérdezik tőlünk, felkészültünk-e a final fourra, erre mindig csak azt tudom mondani, mi úgy érezzük, igen, de pontosan nem tudjuk, milyenek leszünk. Két nap alatt sok minden megtörténhet, nem biztos, hogy a legfelkészültebb csapat fog nyerni.

– Mire számítanak a Buducsnoszt ellen?
J. R.: Az első évben furcsa volt, amikor a Podgorica ellen játszottunk, de mára már megszoktam. Kemény meccsre készülünk, tudjuk, hogy nagyon jó a védekezésük, így nem lesz egyszerű tiszta helyzeteket kialakítani ellenük. De bízom a csapatban, ráadásul a legjobb játékos is nálunk játszik – mondta Radicsevics egy mosoly kíséretében Lekicsre nézve.

– Mi a véleménye arról, hogy a Podgorica játékosai gyakran túl agresszíven játszanak?
A. L.: Szeretem a párharcokat a kézilabdában, de mindig is a tiszta játékot támogattam, nálam nem férnek bele az alattomos szabálytalanságok. Tudjuk, hogy az agresszív stílus jellemző rájuk, ezzel érték el a sikereiket, ezt el kell fogadnunk, és fel kel készülnünk belőle.

– Mekkora siker Macedóniában, hogy itt vannak a final fourban? Olvastam, hogy az utolsó szkopjei edzésükre a miniszterelnök is kilátogatott.
A. L.: Az országban nagyon szeretik a kézilabdát, a férfi csapat is nagyon közel volt a négyes döntőhöz. Az előző két-három BL-meccsünkön már telt ház volt, hat-hétezer ember biztatott minket, de időre van még szükség, hogy a női kézilabda is újra olyan népszerű legyen, mint a Kometál idejében volt. Magyarországon sokkal nagyobb hagyománya van a női kézilabdának, ezért is örülünk, hogy itt játszhatunk. A Podgorica ellen számítunk is a magyar drukkerek támogatására.

– Mit várnak az első négyes döntőtől?

J. R.: A Győr a favorit, hazai pályán játszhat, minden adott az ETO számára a címvédéshez. A Midtjyllanddal azonban vigyáznia kell, mert az egész szezon során kiválóan teljesített, a játékosaik képesek hatvan percen át rohanni. Követtük a szezon során a Győr eredményeit, a négyes döntő előtt is beszéltünk több játékossal, de ha szembekerülünk a pályán, félretesszük a barátságot. Lehet, hogy sokan azt gondolják, kisebb csoda lenne, ha a végén mi örülhetnénk, de mi hiszünk magunkban.
A. L.: Fizikailag nehéz lesz két meccset lejátszani két nap alatt, én háromnaposra csináltam volna az eseményt, de tudom, pénzügyileg ezt nem lett volna könnyű kivitelezni. Ezzel együtt nekem jobban tetszik ez a formátum, mint a régi, igazságosabb, hogy egy meccsen eldől minden. Ráadásul nagyobb figyelmet kaphat a női kézilabda, büszke vagyok arra, hogy mi is részesei lehetünk az első final fournak. Egy nagy célt már elértünk a négyes döntőbe kerüléssel, azt szeretném, hogy teher nélkül, vidáman játsszunk szombaton, és élvezzük, hogy itt lehetünk. A Győr az esélyes, de nem mindig az esélyesek győznek…