„Minden vereség fájó, de a vírusos fertőzés miatt félig-meddig kényszerből, másrészt pedig az alapemberek kiesése miatt kíváncsiságból a fiatalok kaptak a szokásosnál több lehetőséget a nagyon erős szlovák válogatott ellen. Bosszantott a vereség, de a szegedi közönség végig támogatott minket, és óriási meccset játszottunk” – nyilatkozta Mocsai Lajos.
„Lassan összeáll a kép a fiatal magyar kézilabdásokról: továbbra is fennáll a probléma, hogy nagyon szűk játékosrétegre támaszkodva kell felvennünk a versenyt a világ élvonalával – elemezte a tapasztalatokat a kapitány. – A huszonkilenc-harminc éves korosztály alatt jelenleg csak három-négy olyan játékos van, aki nemzetközi teljesítményre képes. Változatlanul ugyanazon emberek köré kell a csapatot építenünk, akikkel az elmúlt években a válogatott minden világversenyre sikeresen kijutott. Megvan tehát a harminc év körüli mag, és továbbra is keressük a Lékai-, Nagy Kornél-féle tehetségeket.”
„A harmincasokkal úgy állapodtam meg, hogy Nagy Lászlótól Ilyés Ferencig, Tamás fiamat is beleértve végigcsinálják a felkészülést a riói olimpiáig, hogy bevárhassák a fiatalabb generációkat, és így a hosszú távú munka sikeres lehessen. Nagy korkülönbségű kerettel patikamérlegen, differenciáltan kell dolgozni stratégiában és egyéni képességfejlesztésben is. Ezt a csapatot általánosan már nem, csak elkülönítve lehet edzeni.”
„Hogy milyen posztra kérnék egy világklasszist a magyar válogatottba? Nehéz kérdés, mert senkit sem szeretnék megsérteni, szeretem a társaságot. Szélső poszton még hozzá tudna tenni a teljesítményünkhöz egy újabb klasszis, egy Marian Cozma-kaliberű két méteren felüli, 120-130 kilós beállós is elkelne, illetve a lövősor tehetséges, hasonló felépítésű embereit lehetne egy fejjel magasabb alternatívával fejleszteni” – mondta a hiányposztokat feszegető kérdésre válaszolva Mocsai.
„Lassan összeáll a kép a fiatal magyar kézilabdásokról: továbbra is fennáll a probléma, hogy nagyon szűk játékosrétegre támaszkodva kell felvennünk a versenyt a világ élvonalával – elemezte a tapasztalatokat a kapitány. – A huszonkilenc-harminc éves korosztály alatt jelenleg csak három-négy olyan játékos van, aki nemzetközi teljesítményre képes. Változatlanul ugyanazon emberek köré kell a csapatot építenünk, akikkel az elmúlt években a válogatott minden világversenyre sikeresen kijutott. Megvan tehát a harminc év körüli mag, és továbbra is keressük a Lékai-, Nagy Kornél-féle tehetségeket.”
„A harmincasokkal úgy állapodtam meg, hogy Nagy Lászlótól Ilyés Ferencig, Tamás fiamat is beleértve végigcsinálják a felkészülést a riói olimpiáig, hogy bevárhassák a fiatalabb generációkat, és így a hosszú távú munka sikeres lehessen. Nagy korkülönbségű kerettel patikamérlegen, differenciáltan kell dolgozni stratégiában és egyéni képességfejlesztésben is. Ezt a csapatot általánosan már nem, csak elkülönítve lehet edzeni.”
„Hogy milyen posztra kérnék egy világklasszist a magyar válogatottba? Nehéz kérdés, mert senkit sem szeretnék megsérteni, szeretem a társaságot. Szélső poszton még hozzá tudna tenni a teljesítményünkhöz egy újabb klasszis, egy Marian Cozma-kaliberű két méteren felüli, 120-130 kilós beállós is elkelne, illetve a lövősor tehetséges, hasonló felépítésű embereit lehetne egy fejjel magasabb alternatívával fejleszteni” – mondta a hiányposztokat feszegető kérdésre válaszolva Mocsai.
Jubileum: 100 éve alapították a TFSE-t
