Lékai Máté: Lehet, hogy ez lesz az utolsó Eb-meccsem – címlapsztori

LEGJOBB EREDMÉNYÉVEL BÚCSÚZHAT az Európa-bajnokságoktól Lékai Máté, a magyar férfi kézilabda-válogatott csapatkapitánya, aki 2014-ben a nyolcadik, 2018-ban a tizennegyedik, 2022-ben pedig a tizenötödik helyen végzett a nemzeti csapattal a kontinensbajnokságon. Már a hatodik hely is abszolút csúcs a pályafutásában, de az ötödik nemcsak neki, hanem a hazai sportágnak is mérföldkő lenne, mivel a magyar válogatott még sosem végzett ilyen előkelő helyen. Ahhoz, hogy ezt elérjük, pénteken Szlovéniát kell legyőznünk; ez két hét alatt már a nyolcadik meccse lesz a nemzeti csapatnak

„Mindenki nagyon fáradt fizikailag és mentálisan is, nekem is fáj mindenem, de erre semmit sem lehet fogni, egyik ellenfél sem játszott kevesebbet nálunk. Egy ilyen világverseny mindenkinek iszonyatosan nagy megterhelés – mondta Lékai Máté a Nemzeti Sportnak. – A motiváció nyilvánvaló, a hatodik hely is nagyon szép, ám az lenne igazán nagy dobás, ha ötödikek lennénk. Olyan eredménnyel kerülhetnénk be a sportág hazai nagykönyvébe, amilyenre előttünk még soha senki sem volt képes. Ez lehetne a cseresznye a tortán, ez kompenzál mindenféle fáradtságot. Eleve nagy dolog kint lenni az Európa-bajnokságon, és ki tudja, lesz-e még ilyen lehetősége bárkinek is. Nekem könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó Eb-mérkőzésem, bízom benne, hogy győzelemmel tudunk búcsúzni. Biztos, hogy mindenki összeszedi az utolsó energiatartalékait, és mindent bele fogunk adni.”

– Mit érzett, amikor megtudta, hogy eljött az ön ideje? – Másfél hónappal ezelőtt védtem legutóbb tétmeccsen, emiatt labdaéhségem volt, ám előtte minden mérkőzéshez úgy álltam hozzá, mintha én is játszanék. Előtte nem izgultam, Bartucz Lacinak mondtam is, hogy a franciák a világ legjobb kapusainak ugyanúgy belövik, nincsen veszítenivalóm. Az első félidőben kicsit elkalandoztam gondolatban, igyekeztem arra koncentrálni, ami a dolgom, a védésre, kellett tizenöt perc, hogy kitisztítsam a fejem. – Mennyire nehéz türelmesnek és motiváltnak maradni harmadik számú kapusként? – Nem könnyű, de sokan lennének itt szívesen a válogatottnál úgy is, hogy a padon ülnek és várnak a lehetőségre. Az edzés más terhelés, igyekeztem átadni a teret Bartucz Lacinak és Palasics Kristófnak, hogy a meccsen se legyen gond, de mondtam, ha kellek, jövök. Örülök, hogy a franciák ellen én is hozzá tudtam tenni valamennyit. Nem vagyok teljesen elégedett, néhány védés szerintem bennem maradt, ám remélem, ez Szlovénia ellen kijön. – Még jól is jöhet, hogy fizikailag friss. – Mentálisan érzem magam fáradtnak, hiszen bár nem játszottam, rengeteget készültem én is. Szlovénia ellen már nincs miért spórolni az erővel, a stáb mindent megtett annak érdekében, hogy elhiggyük, mindenkit meg tudunk verni, és szerintem sikerült is neki.

A Ferencváros 35 éves irányítójának a 174. válogatott meccse lesz a pénteki, és ahhoz képest, hogy már tíz világverseny van a háta mögött a nemzeti csapattal, közülük csak három volt Európa-bajnokság, ráadásul kettő kifejezetten gyengén sikerült. Az egyik legkedvesebb emléke a 2014-es dániai tornához fűződik: a Norvégia elleni utolsó csoportmeccsen labdát szerzett és egész pályás gólt lőtt a kapujából kint álló Ole Ereviknek, ennek is köszönhetően ikszeltünk, és a középdöntőbe jutottunk.

Ráadásul akkor írt alá Veszprémbe, ami még különlegesebbé teszi neki a tíz évvel ezelőtti viadalt. Az igazolás előtt két évig Szlovéniában, az RK Celje csapatában játszott, de nemcsak onnan ismeri jól az ellenfelet, hiszen sokukkal a klubjaiban is együtt kézilabdázott, és még többjükre emlékszik ellenfélként. Gasper Marguccsal és Blaz Blagotinsekkel Veszprémben, Urban Lesjakkal és Matic Suholeznikkel Celjében voltak csapattársak, Jure Doleneccel és Miha Zarabeccel pedig gyakran nézett szembe a pályán.

„Nagyon kemények és agresszívak, támadásban rengeteget egy-egyeznek, és nagyon gyors lábmunkával dolgoznak. Igaz, nincs igazán veszélyes átlövőjük Borut Mackovseken kívül, ugyanakkor nagyon erős beállóik és jó szélsőik vannak – fogalmazott Lékai. – Nyilván ők is fáradtak, egy nappal többet pihentek, viszont többet utaztak, ám ez szerintem teljesen mindegy, mindenki bele fog adni mindent, az utolsó energiatartalékait is. Nekik is nagy eredmény lenne, ha ötödiket lennének.”

A szlovénokkal tavaly játszottunk két edzőmeccset a világbajnokság előtt, Ljutomerben nyertünk, Nagykanizsán azonban kikaptunk tőlük, arra a két mérkőzésre a játékos szerint már lehet alapozni, a két csapat kerete ugyanis hasonló volt a mostanihoz.

A szlovén válogatott hasonló játékerőt képvisel, mint a magyar, és eddig szintén kitűnő teljesítményt nyújtott az Európa-bajnokságon. A két csapat nagyon jól ismeri egymást, nagy csatákat és általában ki-ki meccseket vívott egymással, mivel mindkét fél jól védekezik. Jelenleg három szlovén kézilabdázik a magyar bajnokságban: a balszélső Gasper Marguc Veszprémben, az irányító Dean Bombac és a balátlövő Borut Mackovsek pedig Szegeden. Valamennyien húzóemberek, az utóbbi a második legjobb gólszerző (27) a csapatban Aleks Vlah (40) mögött, de a beálló Blaz Blagotinsek is hat évig játszott Veszprémben, azóta a Bundesligába tette át a székhelyét. Az együttes tele van légiósokkal, csak a kiegészítő emberek képviselik a hazai bajnokságot. Olimpia: 6. hely (2016) – 3 részvétel Világbajnokság: 3. hely (2017) – 10 részvétel Európa-bajnokság: 2. hely (2004) – 14 részvétel Magyar mérleg ellene: 29 mérkőzés, 14 győzelem, 1 döntetlen, 14 vereség, 768–769-es gólkülönbség Legutóbb egymás ellen: 2023. január 7., Nagykanizsa, felkészülési mérkőzés: Szlovénia–Magyarország 32–29 (13–13). Legjobb magyar dobók: Lékai, Rosta M. 6-6, Ancsin 5

„Megújulni a nyolcadik meccsen már nagyon nehéz, de az biztos, hogy lesznek finomhangolások a taktikában, védekezésben és támadásban is. Chema nyilván elővesz olyan elemeket, amelyek specifikusan a szlovénok ellen működhetnek, és ezeket próbáljuk majd megvalósítani a meccsen – tette hozzá Lékai, aki 46 lövésből 24 gólt szerzett az Eb-n, kiosztott tizennégy gólpasszt, a csapatból pedig csak Bóka Bendegúz és Bánhidi Bence töltött nála több időt a pályán. – Én is érzem, hogy telik az idő, bár jobban átlátom a pályát, több figurát ismerek, érzékelem magamon, hogy vannak olyan elemek, mozdulatok, amelyeket öt-tíz éve még könnyedén meg tudtam csinálni, most viszont már nem megy simán. Ám ez szerintem teljesen normális az életben és a sportban egyaránt.”

Bár a szlovénok kevesebb labdát adtak el és statisztikáik lőtt gólokban, lövőszázalékban, kapusteljesítményben, átadásokban és futómennyiségben is jobbak a mieinknél, az utolsó mérkőzésen mindenki mozgósítja a megmaradó tartalékait is, mert egy győztes meccsnél nincs szebb búcsú az Eb-től.

Sem a magyar válogatottnak, sem Lékai Máténak.

A MAGYAR VÁLOGATOTT 20 FŐS EB-KERETE
Kapusok:  Andó Arián (Balatonfüred), Bartucz László (Tatabánya), Palasics Kristóf (La Rioja – Spanyolország)
Jobbszélsők: Krakovszki Zsolt (NEKA), Imre Bence (FTC)
Jobbátlövők: Ancsin Gábor (Tatabánya), Máthé Dominik (PSG – Franciaország), Ilic Zoran (Hamburg – Németország)
Irányítók: Lékai Máté (FTC), Hanusz Egon (Stuttgart – Németország), Fazekas Gergő (Wisla Plock – Lengyelország)
Beállók: Bánhidi Bence (Szeged), Rosta Miklós (Dinamo Bucuresti – Románia), Szöllősi Szabolcs (Dabas), Sipos Adrián (Melsungen – Németország)
Balátlövők: Bodó Richárd (Szeged), Ligetvári Patrik (Veszprém), Szita Zoltán (Szeged)
Balszélsők:  Bóka Bendegúz (Balatonfüred), Krakovszki Bence (Tatabánya)

AZ EURÓPA-BAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE
7. Portugália
8. Ausztria
9. Norvégia
10. Izland
11. Horvátország
12. Hollandia
13. Spanyolország
14. Montenegró
15. Csehország
16. Lengyelország
17. Észak-Macedónia
18. Grúzia
19. Szerbia
20. Feröer-szigetek
21. Svájc
22. Románia
23. Görögország
24. Bosznia