Golovin mankói – Bobory Balázs jegyzete

MONTENEGRÓ, Paraguay, Kamerun. Első ránézésre azt mondjuk, irány a csoportelsőség és a vele járó minden előny a középdöntőre.

Női kézilabdázóinkra első körben rámosolygott a szerencse, amikor a november végén Dániában, Norvégiában és Svédországban kezdődő világbajnokságra csoportellenfeleket kapott, de az is tiszta, vajmi kevés lesz, ha a kvartettben az első helyen végez, utána viszont nem sikerül villantania, nem kerül be a legjobb hétbe, és így lemarad az olimpiai kvalifikációs tornáról.

Teljesen optimisták nem lehetünk női válogatottunk elmúlt években mutatott produkciója miatt, de azért vannak olyan mankói most Golovin Vlagyimirnak, amelyek esélyt adnak a jó szereplésre az év végén.
Kezdjük ott, hogy a szövetségi kapitány lassan két éve áll a kormányrúdnál, megismerte a játékosok valamennyi jó és ­rossz tulajdonságát, tanítványainak pedig bőven adódott lehetőségük alkalmazkodni a szakember stílusához, elsajátítani elképzeléseit. Az összehangolt csapatmunka rengeteget érhet egy olyan világ­eseményen, amelyet az évad közepén rendeznek, és a nemzeti csapatoknak alig van idejük felkészülni a tornára.

A második fór a közelmúltból fakadhat, mégpedig az FTC Bajnokok Ligája-sikeréből, a megszerzett ezüstéremből, amelyben magyar válogatott játékosok garmadája vállalt oroszlánrészt. A sokszor önbizalomhiányos, hitetlen kézilabdázók talán már nem kételkednek abban, hogy a legjobbakkal is felvehetik a versenyt – egy világbajnokságon is.

A harmadik előrelépés pedig az, hogy az ősztől nem kettő, hanem három magyar klubcsapat szerepel a Bajnokok Ligájában, ami olyan tapasztalatokkal vértezheti fel az eddig legfeljebb eggyel alacsonyabb szinten szereplő játékosokat, amelyek döntő momentumokban, kiélezett végjátékokban jöhetnek a legjobbkor.

Két éve ilyenkor a magyar női válogatott már a tokiói olimpiára készült, ahol elcsípte a hetedik helyet, és elfogadható szereplés után tért haza. Norvégiában az lesz a tét, hogy a jövő nyár se pihenéssel teljen, és Párizsban még előrébb is léphessenek az előző ötkarikás játékokhoz képest. A potenciál megvan, de addig leszegett fejjel, félelmet nem ismerve, minden magyaros nyűgöt és bajt levetkőz­ve, a végletekig koncentráltan kell dolgozni, meccselni, mert a kézilabdánknak csak így van esélye megmutatni magát jövőre a francia fővárosban.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!