Dragana Cvijics a nyáron csatlakozott a Ferencvároshoz. Edzője, Elek Gábor úgy jellemezte egy interjúban, hogy olyan, mint egy nagy gyerek, aki utálja a monoton futásokat, ellenben imád játszani. A 32 éves szerb beálló is egyetértett a megállapítással, hozzátéve, hogy lételeme a versengés, így igazán kedvére való, hogy a Fradinál mindenre kitalálnak egy „tétre menő” játékot.
Számára minden egyes nap a küzdelemről szól, erről a hitvallásáról bővebben is beszél videónkban, hozzátéve: azért is harcol, hogy a környezetében senki se lássa negatív színben a világot. Már kiskorában is hasonló fizikai paraméterekkel rendelkezett, és bár először rendkívül ellene volt, később nagyon megszerette a beálló posztot. Karrierje során sok bántó megjegyzést is kapott, ezek azonban csak még motiváltabbá tették.
„Az edzők néha azért bántanak, hogy kihozzák belőled a jobb teljesítményt. Ami engem illet, nem értek egyet ezzel a módszerrel, de valaki így dolgozik ahelyett, hogy támogatná a játékosait – emlékezett vissza korábbi szerbiai élményeire Cvijics. – Fiatalként nehezebben birkóztam meg ezekkel a megjegyzésekkel, ám mindig volt mellettem valaki, aki támogatott. Maja Szavics és Bojana Popovics különösen sokat segítettek, elmagyarázták nekem, hogy ne foglalkozzak a negatív hangokkal. A gúnyos megjegyzések ugyanakkor csak még motiváltabbá tettek. Amikor beállóként bekerültem a szerb válogatottba, számos kommentet kaptam, hogy belőlem sosem lesz jó játékos. Mostanra eljutottam egy olyan pozícióba, hogy szeretném megvédeni a hasonló bántásoktól azokat a gyerekeket, akiknek igenis vannak álmaik. Hogyan is lehetne bizonyossággal állítani egy tizenhárom-tizennégy éves kislányról, hogy nem tehetséges? Mindenki tehetséges valamiben, és támogatni kell, hogy ezt kibontakoztathassa.”
Cvijics az NSO Tv stábjának arról a kettősségről is beszélt, ami aközött van, amit a mérkőzéseken látunk tőle, és amilyen a pályán kívüli személyisége. A meccsek alatt képes „megőrülni”, folyamatosan kommunikál a közönséggel, de a pályán kívül is rendkívül érzelmes („azon is el tudom bőgni magamat, ha megpillantok az utcán egy szomorú kutyát”), és imád viccelődni.
Sokat küzdött a sérülésekkel a karrierje során, összesen hét műtétje volt mindkét térdével, így oda kell figyelnie a terhelésre (ezért is vonult vissza a válogatottól), azonban a Fradinál mostanáig semmilyen problémája nem jött elő. Arra is kitért, hogy az elején tartott attól, miként fogadják majd a ferencvárosi szurkolók, azonban meggyőzték arról, hogy szeretik a hasonló karakterű játékosokat, és mostanra úgy érzi, valóban elfogadták.
Élvezi a budapesti életet, úgy látja, a magyar emberek mentalitása hasonló a szerbekéhez, így aztán könnyen ment a beilleszkedés. Szeret az Elek Gyula Arénában játszani, a csarnoknak szerinte különleges hangulata van, ezért is várja már nagyon a jövő szerdai, Győri ETO elleni csúcsrangadót:
„Már számolom vissza a napokat. Az ilyen mérkőzésekért élünk és edzünk az idény során. Alig várom, hogy átélhessem a Győr elleni rangadó hangulatát. Sok korábbi meccset visszanéztem, de a pályán lesz az igazi ezt megtapasztalni.”
