Kisgömböc – S. Tóth János jegyzete

Amikor 1971-ben Szűcs Lajos saját elhatározásából elköszönt a Ferencvárostól és a Budapesti Honvédhoz igazolt, az olimpiai bajnok, világválogatott középpályás minden volt a fradisták szemében, csak úriember nem. Hasonló indulatokat váltott ki, midőn Ebedli Zoltán 1984-ben az Üllői útról a Megyeri útra tette át székhelyét. A példákat hosszasan lehetne sorolni, hozzátéve, más idők jártak, a klubhűségnek még volt tartalma. Viszont már akkoriban is az „erősebb kutya” élvezett előjogokat, a rangosabb egyesületek gátlás nélkül elszipkázták a többiek tehetségeit, sztárjait – a szakmai előrelépés mellé anyagi előnyöket csomagolva. Máig csodabogarakként emlegetjük azokat, akik kitartottak (nevelő)egyesületük mellett.

A forgatókönyv az évtizedek során mit sem változott, csupán a „vágy titokzatos tárgya” módosult: manapság dollárban vagy euróban számolnak el a felek, s a szerződésekbe belefoglalt számok mögé jó néhány nullával több kerül. Ennyi történt Lukács Viktória esetében is, akinek idény végén esedékes átigazolását 2020 első munkanapján jelentette be jelenlegi klubja, az FTC és kérője, a Győr. Hogy Európa (s ezzel a világ) bizonyítottan legerősebb – zsinórban háromszor Bajnokok Ligája-győztes s jelenleg is címvédő – női kézilabdacsapata megállás nélkül dolgozik kerete frissítésén és megerősítésén, magától értetődik. Azzal lőne öngólt, ha elkényelmesedne. Mert noha a női szakág sportszakmai vetélkedése nem hasonlítható össze a férfiak versengésének élességével, a hölgyeknél sem adják ingyen a sikereket.

Hanem a kérdés az: a „kisgömböc filozófiának”, miszerint az erősebb szívfájdalom nélkül elnyeli a gyengébbeket, van-e a klubérdeken túlmutató tartalma is. A női kosárlabdában pontosan lenyomozható, hová vezetett, hogy a Pécs és a Sopron párharca ledarálta a többi riválist, majd zárszóként magát a PVSK-t is. A hokiban jól nyomon követhető, mi lett abból, hogy a Fehérvár éveken át a honi riválisok elitjének elszipkázásával tartotta fenn önnön piacképességét az EBEL-ben. S a férfi kézilabdában is megvannak a mellékhatásai annak, hogy jó ideje a Veszprém és a Szeged duettjére szűkült a magyar bajnokság.

A diagnózis: csapatsportágban pillanatnyilag nincs magyar válogatott, amelynek kvótája lenne Tokióra (igaz, ez még változhat).

Lukács Viktóriát olyan posztra igazolta a Győr, amelyre Bódi Bernadett, Jana Knedlíková és Faluvégi Dorottya személyében három játékosa is van (utóbbit egy éve szerződtette, szintén a Fraditól). Ennyi jobbszélső egy rakáson némiképp túlzásnak tetszik, de az ETO klubvezetősége bizonyára tudja, mit csinál. Azt, hogy Lukács sem kötött rossz üzletet, látatlanban lefogadhatjuk. S hogy aztán a magyar női kézilabdázásnak lesz-e haszna a tranzakcióból, első lépésben már a márciusi olimpiai pótselejtezőn kiderül. Győrben, ahová Lukács még az FTC játékosaként érkezik.