Míg decemberben a nőknél, januárban a férfiaknál játszott döntőt világeseményen Spanyolország kézilabda-válogatottja. A spanyol hölgyek drámai küzdelemben elbukták a Japánban megrendezett világbajnoki döntőt Hollandia ellen, az urak viszont nem hibáztak Horvátországgal szemben a vasárnap véget érő Eb-n, így rövid időn belül két nemzetközi tornáról is éremmel tértek haza (nem beszélve a hétvégén záruló budapesti vízilabda Eb-ről, amelyen a nőknél arany-, a férfiaknál ezüstérmet szerzett Spanyolország).
Az osztrák, norvég, svéd közös rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokságon a magyar együttes is emlékezetesen szerepelt, miután a „halálcsoport” megnyerésével, majd a későbbi negyedik Szlovénia középdöntőbeli legyőzésével a 9. helyen végzett.
És hogy mi a kapcsolódási pont a spanyolok Eb-címe és a magyarok meglepően jó eredménye között?
A rendszer. Merthogy Gulyás István tavaly júliusi kinevezése óta lépten-nyomon arról hallani, hogy megfiatalított együttesünk az utóbbi hónapokban szemléletváltáson esett át. Olyan folyamatot kezdett el, amelyen Spanyolország is végigment a kilencvenes években, és amely számos taktikai variációt rejt magában – legfőképpen védekezésben. Ráadásul a mieinknek Chema Rodríguez személyében spanyol másodedzője is van.
De mi is az a spanyol stílus?
Az 51 éves szakember szerint a barcelonai olimpia vízválasztó volt a spanyol kézilabdázás felemelkedésében, mivel ezután jöttek csak igazán az eredmények. Hozzátette, a világ legjobb klubjaiban szerepelnek honfitársai, akik sok mindent látnak, tapasztalnak, ezt a tudást pedig otthon és a válogatottban is kamatoztatják.
„Ahhoz, hogy átvegyék a mi rendszerünket, idő és türelem kell – ez a kettő viszont hiánycikk manapság – folytatta a Tisza-partiak mestere. – Egy biztos, a játékosok gondolkodásmódját meg kell változtatni, nemcsak játszaniuk, hanem érteniük is kell a kézilabdát – ez a legnagyobb kihívás. Valaki képes erre, más viszont sosem tudja levetkőzni a régi beidegződéseket.”
A Telekom Veszprém élére 2018 őszén kinevezett David Davis egyetértett szegedi kollégájával, a bakonyiak trénere szerint az 1992-es nyári játékok után egyre több pénzt fordítottak a sportra, köztük a kézilabdára is Spanyolországban.
A magyar bajnoki címvédő szakvezetője úgy gondolja, a 2005-ös világbajnokságot sem azért nyerték meg a spanyolok, mert hemzsegtek a sztároktól, sőt, a válogatott játékosállománya az egyik leggyengébb volt akkoriban.
„Nem volt Mikkel Hansen típusú játékosunk, de olyan sem, aki kilenc méteren kívülről lődözi a gólokat – emlékezett vissza a 15 évvel ezelőtti eseményekre. – Volt viszont egy elképzelésünk meg persze egy Juan Carlos Pastorunk, aki nagyon jó közösséget alakított ki, amelyben mindenki tudta, mi a dolga a pályán.”
Davis szerint azonban, mint minden korszaknak, ennek is eljöhet a vége. A jelenlegi spanyol férfiválogatottból előbb-utóbb kiöregednek a játékosok.
„Hiába egyre elterjedtebb a spanyol stílus a klubcsapatokban is, hiába képzelik magukat sokan a rendszer szakértőjének, válogatott szinten kevés mérkőzés jut a taktikai elemek begyakorlására, ezért fontos, hogy ugyanazzal az állománnyal tudjon dolgozni az ember. Veszprémben annyival könnyebb volt a helyzetem, hogy támadásban már tudták a játékosok, mit kell tenniük, a védekezésen viszont nagyon sokat kellett dolgozni. Ma már intelligens sportolókra van szükség, akik úgy döntenek, hogy megfelelően analizálnak egy-egy helyzetet. Ez viszont nem mindenkinek megy.”
A sportág legnagyobb értőiként beszélnek a spanyol edzőkről, nem véletlenül, az alábbi eredmények azt mutatják, a dél-európai szakemberek külföldön is rendkívül sikeresek.
Európa-bajnok: Spanyolország. Edző: Jordi Ribera (spanyol) |