Újabb esély – Nedelykov Tamás jegyzete

Nagy lehetőséget kapott a magyar női kézilabda-válogatott azzal, hogy márciusban hazai pályán, Győrben küzdhet meg az olimpiai részvételért.

Persze emlékezhetünk rá, már a világbajnokság sorsolása után elhangzott, milyen kedvező ágra kerültünk, ahonnan szinte kötelező odaérni a selejtezős helyek egyikére... A végeredményt aztán ismerjük, a csapat nem bírta el a terhet, illetve hogy több kulcsjátékosa sem volt topformában, így minden európai riválisától kikapott, és az alsó ágra kerülve csak a 14. helyen végzett Japánban.

A további eredmények azonban kivételesen nekünk kedvezően alakultak, így a tavalyi Eb-n elért hetedik pozí­ciónk selejtezőt ért, ráadásul a nemzetközi szövetség (IHF) döntése értelmében itthon, magyar szurkolók előtt fogadhatjuk Oroszországot, Szerbiát és Kínát.

Az oroszok helyzete külön történet, jelen pillanatban még az sem biztos, hogy saját zászló alatt indulhatnak a jövő évi olimpián – mindenesetre a selejtezőn ők a favoritok. A másik továbbjutó helyről a magyar–szerb meccs dönthet, mert Kína egyetlen együttesnek sem jelenthet jelentős akadályt. A szerbek mentalitását már több csapatsportból ismerhetjük, ne legyen kétségünk, női kézilabdázóik is „vért fognak inni”, ráadásul több rutinos játékosuknak ez az utolsó esély az olimpiára. Ahogy a vb-ről lemaradó Andrea Lekics fogalmazott, az ilyen mérkőzések miatt kezdtek el kézilabdázni.

A magyar válogatott felkészülését alapjában határozhatja meg, hogyan alakul Kim Rasmussen szövetségi kapitány sorsa, elvégre nem lehet tudni, a felfüggesztett szakember ügyében mikor dönt az IHF etikai bizottsága. Az idő rövidsége azt indokolná, hogy ha nem tiltják el a selejtezőtől, a dán edző vezesse a mieinket a tornán, ha viszont nem ülhet le a kispadra, az új helyzetet eredményez, amelyre akár átmeneti megoldást is kell találnia a szövetségnek.

Szintén kulcsfontosságú, hogy a kerettagoknak mit hoz a bajnokikkal és BL-meccsekkel terhelt januári-februári időszak, továbbá a vb-n látottak alapján néhány rutinosabb játékos újbóli beválogatásán is elgondolkodhat a szakmai stáb.

Egy biztos: a sportág jövője szempontjából nem mindegy, hogy tizenkét év után újra ott lehetünk-e az olimpián.

Az esély adva van, mindannyiunk érdeke és felelőssége, hogy éljünk is vele.