– „Sajnos továbbra sem edz, továbbra sem játszik. Hosszabb idő kell a felépüléséhez, ezért nem szerepel a terveimben” – nyilatkozta Kim Rasmussen szövetségi kapitány nemrég az M4 Sportnak. Gyanítom, ön nem innen értesült a gondolatairól.
– Persze folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, tudta, tudja, milyen állapotban vagyok – válaszolta Planéta Szimonetta, a francia Chambray Touraine kézilabdacsapatának 25 éves jobbátlövője, akinek márciusban mindkét lábát megműtötték Achilles-ín-problémák miatt.
– Hogy van?
– A kapitány azért is beszélt nyíltan, mert tudott arról, amit a nyilvánosság elől elhallgattam az elmúlt hónapokban: júliusban térdműtéten estem át. Már korábban is fájt a térdem, de akkor meg voltunk győződve arról, hogy az Achillesem okoz gondot, talán így kompenzál a testem, hiszen fájt a derekam és a hátsó combom is. Kiderült, nem ez a baj, mozaikplasztikára volt szükség a jobb térdemben. Júliusban műtötték meg otthon, három hónap rehabilitációt jeleztek. Úgy terveztem, hogy október-novemberben játszom, és a világbajnokságra rendbe jövök.
– Mikor változott a forgatókönyv?
– Egy hónapig csak mankóval járhattam, ám aztán hiába kezdtem el a rehabilitációt, egy-másfél hónap után sem tűnt el a térdemről a duzzanat. Meggyőződésem, hogy a testem jelzett, ne siessem el a munkát, a visszatérést. Addig görcsösen hajtottam, mert mindenképpen szerettem volna játszani a világbajnokságon, stresszeltem miatta, ám szeptemberben le kellett mondanom róla.
– Miként viselte?
– Roppant nehezen, nem is könnyű szavakba önteni... Az a típusú ember vagyok, aki rosszul kezeli, ha kitűz egy célt, és nem sikerül elérnie. A márciusi kiválás után az motivált, hogy decemberben szerepelhessek a világbajnokságon, és mivel ez nem valósul meg, nehezen dolgoztam fel a helyzetet. Pláne mert a térdműtétemig rendben haladt a korábbi operációt követő rehabilitáció. Meg aztán melyik élsportoló szereti, ha ki kell hagynia egy világversenyt?! Ugyanakkor be kellett látnom, hogy nem tudnék a válogatott segítségére lenni.
– Kedvezően hatott önre, hogy már nem idegeskedik a felépülésen?
– Teljes mértékben. Nem mondom, hogy korábban depresszióba zuhantam, de rosszkedvem volt. A csapattársaim szóltak, Szimó, ez nem te vagy! Tudtam, tenni kell valamit, mert attól nem gyógyulok gyorsabban, hogy stresszelek. Persze nehéz volt kívülről látni a két Európa-bajnoki selejtezőt, ahogyan biztosan fájó lesz majd nézni a világbajnokságot is, de nagyon szurkolok a csajoknak.
– Mire lehet képes a társaság a vébén?
– Ugyanazt a lendületes, gyors játékon láttam, mint amely korábban is jellemző volt ránk. Igaz, be kellett építeni néhány embert, de sokat számít Tomori Zsuzsanna visszatérése, az ő tapasztalata mindenkinek rengeteget segít. A világbajnoki sorsolás után beszéltünk a csajokkal, szerintem szerencsénk volt, akár a csoportbeosztást, akár a keresztjátékot nézzük. Mindenképpen az a cél, hogy elérjük az olimpiai selejtezőt jelentő helyek valamelyikét.
– Hogy aztán a csapat már Planéta Szimonettával a fedélzeten küzdjön a kvótáért?
– Az Achilles-ín-műtétem sokat segített, ugyan a fájdalom nem múlik el egyik pillanatról a másikra, de amikor futottam, már sokkal kevésbé zavart. A térdemre még saját vérplazmás injekció vár, amely segíti a felépülést. Meglátjuk, hogyan reagál rá, az cél az, hogy a december végi francia bajnokin már pályára lépjek. Talán hamarabb is visszatérhetnék, de a leállás miatt nincs értelme, meg egyébként sem szabad siettetni. A kapitány dönt, kit válogat be, én persze azért hajtok, hogy kétezerhúszban már segíthessem a csapatot.
Kézilabda: egyre több értékes játékperc a junioroknál
Kézilabda: újra együtt a korosztályos fiúválogatottak
Klujber Katrin: Ez nem mehet így tovább!
