Ez itt Győr! – Bálint Mátyás jegyzete

Van az a gyalázatos közhely, amely szerint a sportoló, aki nehéz helyzetben felülmúlta önmagát, csattanós választ adott a kétkedőknek.

Nos, a Győri Audi ETO KC tíz-egynéhány kézilabdázója nem tett ilyet. A román CSM Bucuresti elleni hétfő esti mérkőzés, a hatvanpercnyi tántoríthatatlan küzdelem, a kapott és adott pofonok tucatjai, az ütések, ütközések, lövések, védések, gólok, a végül kivívott emlékezetes győzelem – mindez nem holmi közhelyes csattanós válasz volt.

Sokkal inkább egy haraggal, büszkeséggel és megingathatatlan elszántsággal teli ordítás, a győriek „Ez itt Spárta!” – üvöltése, amellyel a filmbéli Leónidasz belerúgta a feneketlen verembe a perzsa követet a 300 című filmben, mert a spártaiakkal senki sem fog szórakozni. Vagy egy egyszerre felháborodással és daccal felmutatott középső ujjat kísérő határozott káromkodás, annak az indulatnak a nyomatékaként, amelyből egy tucat csalódott, megingott, feszült kézilabdázó erőt merített, hogy mindent félretéve és maga mögött hagyva, a sorokat rendezve és a vég pillanatáig összezárva szembeszálljon legerősebb ellenfelével.

És az az ellenfél nem egy román zászló alatt összeterelt világválogatott volt, sokkal inkább szimplán a világ, elsősorban is a helyzet, amelyben a győriek részben önhibájukból találták magukat. Elvégre az Európa legjobb kézilabdázóin is nyomot hagy, amikor aggodalmasan sandítanak egymásra az öltözőben, hogy vajon melyikük sérül meg legközelebb súlyosan. És őket is megérinti, ha a tőlük egyébként is kitartó lassúsággal, de mégiscsak a szó minden értelmében távolodó vezetőedzőjük egy kiesőjelölt öltözőjében jelenti be kurtán-furcsán a távozását. Meg azt is kezelniük kell, hogy újabb és újabb klasszisok érkeznek a klubhoz, akik mellettük küzdenek majd, de a kenyerükre pályáznak – mert így működik a rendszer. És ez a helyzet, a számtalan kibeszélt és ki nem beszélt konfliktus, működési zavar és frusztráció meg is roppanthatta volna a csapatot.

Ám a győriek megacélozták magukat, és elhatározták, nem fogják hagyni, hogy bármi megtörje őket, mert többre tartják magukat annál, hogy holmi elszakadó keresztszalagok, távozó trénerek vagy a saját büszkeségük miatt engedjék kicsavarni a kezükből az álmaikat. Nem véletlenül mondta Ambros Martín a meccs után, hogy a csapat szellemisége akkor sem változik, ha más ül majd a kispadon: a legnagyobb bajban ezek a lányok maguktól, magukban találták meg és hívták elő ismét a legfontosabb erényeiket, amelyeknek köszönhetően a világ legjobbjai közé tartoznak.

Más kérdés, hogy amint Leónidaszékat végül felkoncolták a perzsák, az ETO sem fog ezek után mindig így játszani és automatikusan Bajnokok Ligáját nyerni.

De azért a filmet sem véletlenül a spártaiakról forgatták.