„A gárda korábban még sosem edzett ilyen keményen – mondta Vranjes. – Ez komoly változtatás a korábbi évekhez képest. Látszik, hogy fáradtak a fiúk, de én olyan csapatot építek, amelynek májusban és júniusban kell igazán robognia, nem pedig októberben. Időbe fog telni, amíg minden összeáll, türelmesnek kell lennünk, de egészen biztos vagyok benne, hogy a végeredmény mindenkinek tetszeni fog.”
Ljubomir Vranjes játékosként 166 cm-es magassága ellenére is maradandót alkotott. Hogy miként kompenzálta fizikai adottságait a svéd válogatott emblematikus alakja?
„Mindig is hatalmas elánnal küzdöttem és nagy szívvel játszottam, s mindig nyerni akartam. Ha elhiszed, hogy képes vagy nyerni, akkor tényleg lehetségessé válik. Én elhittem, hogy kemény munkával bármit elérhetek és összejött. Sokan mondták fiatalkoromban, hogy sosem leszek elég jó játékos, mert túl alacsony vagyok a kézilabdához. Labdarúgásban is tehetséges voltam, szerződést is kínáltak nekem, de én szembementem az árral, és a kézilabdát választottam” – emlékezett vissza.
„Kicsit úgy érzem, hogy most is szembe kell mennünk az árral. Mindenki azt mondja, hogy Pálmarsson nélkül csak a hetedik, nyolcadik helyen állunk a Bajnokok Ligája rangsorában. Én hiszek benne, hogy ha összefogunk, akkor a sztár, Pálmarsson nélkül is képesek lehetünk valami nagyot alkotni.”
A Veszprém új mesterének hozzáállását jól jellemzik a győzelemről mondott gondolatai.
„Ha egyszer megérzed a győzelem ízét, nem tudsz leállni vele. Emlékszem, amikor először lettem svéd bajnok, azonnal duplázni akartam. Aztán így volt ez a világbajnokságon és az Eb-ken is. Ha egyszer elhódítottad a BL-serleget, mindent megteszel, hogy még egyszer a tiéd lehessen a trófea. A győzelem olyan, mint a drog, és én függő vagyok.”
