Pálinger ígéri, újra megpróbálja a góllövést

– Az a fajta, aki számolja, vagy aki nem?
– Utóbbi. Egyrészt hiúságnak érezném számolgatni, másrészt kicsit a bőség zavarával is küszködök. De minden évben megfogadom, hogy hazamegyek, és végre összeszámolok mindenféle érmet, trófeát, egyebet – az idén talán tényleg sort is kerítek rá.

– Egy támpontja mindenesetre van már, elvégre ez alighanem az utolsó Magyar Kupa-aranyérme volt.
– Soha ne mondd, hogy soha, ugyebár, de alighanem így van: a terveim szerint a szezon végén befejezem a játékot.

– Akkor mondhatjuk, hogy jó teljesítménnyel búcsúzott a sorozattól. Striguláztam a védéseit, és lelógnak a lapról.
– Köszönöm, valóban jól ment. Az elején fogtam néhányat, ettől elkaptam a fonalat, aztán sikerült is tartanom ezt a szintet.

– És bizonyította Karl Erik Böhnnek is, hogy éppúgy számíthat önre, mint Katrine Lunde Haraldsenre, aki a kezdőkapus volt BL-elődöntő mindkét találkozóján.
– Ezzel a pályafutással a hátam mögött nem hiszem, hogy nekem még bizonyítanom kellene bármit. Egyszerűen csak minden meccsen a maximumot próbálom nyújtani.

– Ahhoz a hétméterest kellett volna még belőnie.
– Jó is, hogy szóba hozza. Szeretném rögtön tisztázni, nem arról van szó, hogy lekezeltük volna a Békéscsabát, hogy nagyképűen azt gondoltuk volna, mi azt is megtehetjük, hogy a kapussal lövetjük a hetest. Azt gondolom, az ellenfelet akkor tiszteljük a legjobban, ha az első perctől az utolsóig a maximumot nyújtjuk ellene, és talán mondhatom, hogy a mai teljesítményemmel alá is támasztottam ezt.

– Akkor mi a hetes titka?
– Hónapokkal ezelőtt megígértem a szurkolóknak, hogy nem búcsúzom el úgy, hogy ne lőnék egy gólt, és szeretném megtartani a szavam, ha már ilyen csodálatos közönségünk van.

– Vagyis…
– Igen, újra meg kell próbálnom.

A TELJES INTERJÚT – AMELYBEN PÁLINGER KATALIN ELÁRULJA AZT IS, MI MINDENT TUD MÁR A BL-DÖNTŐS ELLENFÉL BUDUCSNOSZT PODGORICÁRÓL – A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!