Iváncsik Gergő: Tagadhatatlan, valami nem stimmel

Vágólapra másolva!

2011.11.29. 10:11

Címkék

Őszinte és önkritikus: Iváncsik Gergő elismeri, sem ő, sem az MKB Veszprém nem azt a teljesítményt nyújtja, amit korábban megszoktak tőle. A csapatkapitányi tisztségről a minap lemondó szélső úgy véli, ha nem is mélypontra, de gödörbe került a gárda, ahonnan azonban fel lehet kapaszkodni.

– Sok volt ez. Sőt sokk volt ez.
– Csúnya vereséget szenvedtünk, ezen nincs mit szépíteni. Sokknak mégsem nevezném, mert a Bundesliga egyik élcsapatától ki lehet kapni. Azt már a meccs előtt tudtam, hogy a Füchse csak jobban játszhat, mint tette ellenünk Berlinben, amiként az is benne volt a pakliban, hogy mi nem tudunk még egyszer olyan jól teljesíteni, mint a németországi sikerünk alkalmával. Ettől függetlenül a vereség fáj, a kilencgólos különbségről nem is beszélve. Egyáltalán nem voltunk pariban a Berlinnel, nagyon gyengén kézilabdáztunk.

MOCSAI: NAGY VOLT A
GYŐZELMI KÉNYSZER
Az optimistább veszprémiek úgy fogalmaztak: a Berlin elleni két meccsből reálisan két pont volt tervezhető – ez megvan. Mocsai Lajos a berlini siker után is idejében óvott mindenkit a túlzott derűlátástól. A szakember elmondta, a német gárda rendkívül motiváltan, „harapósan” érkezett Veszprémbe, míg csapatának tagjai – a sok fegyelmezett tréning, a pszichés felkészítés ellenére – tudat alatt talán kissé kiengedtek, és a legnehezebb pillanatokban nem tudtak tökéletesen összpontosítani. Ez nem írható kizárólag Mirsad Terzic sérülése és kiválása számlájára, és Mocsai Lajos szerint Iváncsik Gergő csapatkapitány lemondásának sem lehetett benne szerepe. „A kapitánykérdés csapatunk belügye, amelyet nem szeretnék és nem is kell nyilvánosan boncolgatni – szögezte le az edző. – Iváncsik korrekt volt, mert őszintén közölte, szeretne felmentést kérni a kapitányi tiszt alól, amely szerinte nem neki való. Ez megtörtént, s vasárnap Pérez Carlos volt a megbízott cséká. Néhány napon belül kiderül, ki lesz az új csapatkapitány. Erről ennyit.” A Berlin elleni vereség hátteréről és közvetlen okairól is beszélt az edző, s megemlítette, hogy elsősorban a győzelmi kényszer okozta. A máskor jól kezelt óriási lelki nyomást most több játékos nehezebben viselte el. Szerinte a felkészüléssel, a csapat erőnlétével, a taktikai elképzelésekkel és a játékosok akarásával nem volt baj. A színfalak mögött sem történt semmi, állítja Mocsai Lajos, ami indokolná a csapat vasárnapi mélyrepülését, a sok technikai hibát, a pontatlanul befejezett támadásokat, a lerohanások hiányát, a kérése ellenére középen erőltetett támadásokat, valamint a védekezés nagyon szerény hatékonyságát. Az edző kijelentette: a kudarcélmény feldolgozása, a repedések befoltozása a profiknál nem tarthat túl sokáig (jó példa a Berliné), és vasárnap Silkeborgban újra a dinamikus, tökéletesen motivált, példás morálú, nagy küzdő MKB Veszprém lép pályára.

– Mi a baj?
– Tagadhatatlan, valami nem stimmel. Sem egyénileg, sem a csapattal. Magamon is érzem, nem úgy megy a játék, ahogy szeretném, és ahogy elvárható tőlem. A vereség ettől függetlenül a sport velejárója. Emberek vagyunk, nem gépek, mi sem nyerhetünk mindig. Talán ez is a probléma. Mintha idehaza mindenki elszokott volna attól, hogy a Veszprém kikaphat. Évek óta nyerjük a bajnokságot, általában a Magyar Kupát is, miközben a Bajnokok Ligájában is eljutunk , ameddig lehet. Ebből következik, hogy ma már ott tartunk, ha alkalomadtán vereséget szenvedünk, már-már tragédiaként fogjuk fel. Kikapni persze sosem jó, kilenc góllal végképp nem, ám ha most nekiállnánk azon búslakodni, hogy a németek ellen beleszaladtunk a késbe, nemhogy a vasárnapi, Silkeborg elleni BL-meccset nem nyernénk meg, a kedd esti, Orosháza elleni bajnokin is bajba kerülhetnénk.

– A csapat egyik legrutinosabb tagjaként árulja már el, a Berlinben, a Szegeden vagy a vasárnap látott a Veszprém igazi arca?
– Szerintem azt október elején a lengyelországi győzelmünkkor mutattuk. Ahogy megvertük a Kielcét, abban minden benne volt. Aznap bizonyítottuk, ha klappolnak a dolgok, bármire képesek vagyunk. Sajnos sem azt megelőzően, sem azt követően nem játszottunk úgy, ahogy akkor.

– Miért nem?
– Jó kérdés…

– Nyilván tudja vagy legalábbis sejti a választ.
– Az eredmények azt mutatják, hogy ez nem a korábban megszokott Veszprém – azért, hogy ismét az legyen, az öltözőben, csapatszinten tehetünk a legtöbbet. Eddig mintha hiányzott volna az a tűz, ami az elmúlt években bennünk lobogott.

– Ez összefüggésben van azzal, hogy a minap lemondott a csapatkapitányi tisztségről?
– Nincs. Számomra megtisztelő volt a kinevezés, egy idő után mégis úgy éreztem, ezt a szerepkört nem nekem találták ki. Amikor megválasztottak, akkor is mondtam, hosszú távon nem tartom alkalmasnak magam erre a tisztségre. Amiben tudom, természetesen a továbbiakban is segítem a csapatot, de már nem kapitányként. Egyszerűen úgy láttam jónak, ha lemondok. Senki sem szólt bele, az én döntésem volt.

– Megkönnyebbült?
– Kicsit talán igen.

A TELJES INTERJÚT, AMELYBEN IVÁNCSIK GERGŐ VÁLASZOL TÖBBEK KÖZÖTT ARRA, MIKÉNT MÁSZHATNAK KI A GÖDÖRBŐL, A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!