A szerb ellenfélhez Versecre Románián át utazó, és ugyanígy visszatérő szegediek csak hétfő hajnali négyre, hullafáradtan értek haza, miután a határátkelés (furcsa módon nem román és szerb oldalon) érthetetlenül nehézkes és szokatlanul bürokratikus volt. Délutánra aztán kipihenték magukat a fiúk, a fölöslegesen elvesztegetett órák okozta dühük is elszállt, és a Pick két kapusa már csak a szépről, a nagyszerű győzelemről beszélt.
„Végre nem nulla áll a nevünk mellett a BL-táblázaton – mosolygott Tatai Péter, akit a verseci meccsen az utolsó tíz percre küldött a kapuba Skaliczki László edző. – Már a sorsoláskor úgy véltük, a Belgrádot oda-vissza meg kell vernünk, hogy legyen esélyünk a továbbjutásra. Ebből az oda már megvan. Sok sérültünk miatt ez is kisebb csoda, ugyanakkor nem jött jól, hogy csoportunkban a Kiel pontot veszett Leónban. Nem is tudom, ez miként történhetett meg... Mindegy, a továbbiakban valamelyik nagyon erős riválisunkkal szemben nekünk is bravúrt kell elérnünk, hogy a csoportunkban becsússzunk a négy közé, vagyis továbbjussunk."
Az esélylatolgatás, a friss győzelem megnyitotta lehetőségek taglalása után még a Partizan elleni mérkőzés nagyszerű hajrájáról kérdeztük Tatait.
„Majdnem végig vezettünk, de a bírók néhány elképesztő tévedése a szerbeket segítette, akik a második félidőben átvették a vezetést – folytatta. – Tíz perc volt hátra, egy oda, és szólt a mester, menjek be. Meg is kérdeztem Haris Porobictól, a kapusedzőnktől, hogy szerinte mehetek-e így hidegen, vagyis bemelegítés nélkül? Ő biztatott, én meg azt gondoltam, hogy ha nem is megy, de Roland legalább szusszan egyet, aztán visszajön, mert addig szenzációsan védett."
MIKLER ROLAND VÉLEMÉNYÉT ELOLVASHATJÁK A KEDDI NEMZETI SPORTBAN!