
– Két éve, még dunaújvárosi játékosként, egy bécsi tornán kapott először bizalmat Hajdu János kapitánytól.
– Sosem felejtem el, mert mindössze tizennyolc éves voltam. Utána írtam alá három évre a német Löwenhez, amelynek másodosztályú fiókcsapatában, a Ludwigshafen-Friesenheimben egy évadon át kettős igazolással játszottam. Tavaly feljutottunk a Bundesligába, s a jelenlegi idényre már kölcsönkértek a Löwentől.
– Szkopjéban tíz percet tölthetett a pályán. Mire volt ez elegendő?
– A legfontosabb, hogy éreztem a kapitány bizalmát. Ezt bátor, a taktikánkhoz igazodó játékkal igyekeztem meghálálni.
– Meg két góllal.
– Persze, az is fontos volt. Nagyon szeretek gólt lőni, hiszen egy-egy szép találat önbizalmat ad, meg jó benyomást tesz edzőre, szurkolóra egyaránt. Ezért is bánt egy kicsit, hogy Friesenheimben nem játszhatok annyit, amennyit szeretnék.
– Már mondta Mocsai Lajos, hogy vasárnap Veszprémben számít-e önre?
– Még nem, de nagyon reménykedem. El sem tudom mondani, milyen remek, felemelő érzés címeres mezben játszani. A juniorok között ezt már többször átéltem, de a felnőttcsapatban, különösen hazai közönség előtt egészen más.
– Mire számíthatunk a macedónok ellen?
– Továbbra sem szerepel náluk legjobbjuk, a sérült Kiril Lazarov, de butaság lenne, ha lebecsülnénk őket. Már péntektől Veszprémben készülnek, s ez jelzi, hogy nagyon komolyan veszik a meccset. Nekünk egészséges önbizalmat ad, hogy szerdán jó játékkal, biztosan megvertük őket, most pedig Veszprémben és az almádi Ramada szállóban ideális körülmények között készülhetünk, regenerálódhatunk.







