Fazekas Nándor nem is gondolt a kudarcra

– Nyúzottnak látszott szombaton a göteborgi repülőtéren, amikor a csapattal együtt várakozott a Ferihegyre induló gépre. Azóta sikerült kipihennie magát?
– Itthon lehetek a családommal... Mit mondjak? Ez maga a csoda! Még bennem van ugyan a vébé okozta fáradtság, de már sokkal frissebb vagyok.

– Miként fogadta a családja?
– Csodálatosak, aranyosak voltak a gyerekek, kedvenc ételemet főzte az édesanyám és a feleségem... De ezt az érzést nehéz is elmesélni.

– Csak azért kérdezzük, mert a vébészereplése harmadik kisfiuk érkezése miatt volt kérdéses. Minden rendben van az újszülöttel?
– Hála Istennek! Egy hónapos Áron Nándor fiam kedvence a másik kettőnek, a hétéves Gergőnek és a négyesztendős Máténak. Gergő azt mondta, nagyon jó, hogy majd kijutunk az olimpiára, de oda ő is eljön velem, mert túl sokáig voltam távol.

– És a legkisebb?
– Amióta hazaértem, csak nehezen adom ki a kezemből, nagyon jólesik ringatni, dédelgetni vagy csak egyszerűen nézni. Óriásit nőtt, egy kilót gyarapodott, és sokkal szebb, mint a képeken, amelyeket az édesanyja küldött nekem róla Svédországba. A feleségem és a gyerekek ellátásának nehézségei az elmúlt három hétben megoldódtak, s ezt ezúton is köszönöm a segítőknek.

– Mi volt az első dolga a hazaérkezéskor?
– Már útközben többször el kellett mondanom telefonon az engem hívó fiúknak, hogy hol tartok, mikor érkezem. A garázsajtó kinyitásánál már a nyakamba ugrottak. Aztán a kisbabát és feleségemet öleltem meg, s végre tisztességes, ízesen fűszerezett, igazi magyaros ételt ehettem. A kedvenceim, húsleves és kakaspörkölt nokedlivel kerültek az asztalra.

– Még csak hasonlóval sem találkozott Svédországban?
– Nem, bár kétszer kiruccantunk a csapattal pizzázni. Akkor legalább olaszos ízeket kóstolhattunk a szálloda állandó hal- és tésztaételei után.

– Két és fél hét alatt két kiruccanás, ez nem túl sok.
– De nem is azért voltunk ott.

– Amiért mentek, azt sikerült elérniük. Mennyire volt benne a pakliban, hogy nem sikerül a hétbe kerülni?
– Őszintén szólva, erre nem is gondoltam a vébén. Ha beszélgettünk a fiúkkal, a kudarc eshetősége sosem jött szóba. Engem is csak a siker, az olimpiai kvalifikációs tornán való szereplés jogának megszerzése érdekelt. London persze sok ellenfelünk álma volt és maradt, de nekünk sikerült nagyot lépnünk legfőbb célunk elérése felé.

– A kapitány a helyosztó, a lengyelek legyőzése után sorolta is az európai csapatokat, amelyeket vagy a vébén előztünk meg, vagy a selejtezőből ki sem jutottak Svédországba.
– Eleve érdekes, hogy a világ legjobb tizenkét csapata közé tizenegy Európából jutott be, míg a selejtezőben az oroszokat kiverő Románia, valamint Szlovákia és Ausztria a huszonnégy csapatos mezőny második felében zárt. Még érdekesebb, hogy mögöttünk végeztek a vébé előtt éremesélyesként emlegetett németek, szerbek és lengyelek, valamint az erős norvégok.

– Ez azt jelenti, hogy nyolc-tíz éremesélyes, csaknem azonos tudású válogatott szerepelt a vébén?
– Így is lehet mondani, s én ezért nem tippeltem a torna előtt még az elődöntőbe jutókra sem. Nagyon kiegyenlítődtek az erőviszonyok, s elég, ha arra gondolunk, hogy már akadtak csapatok, amelyek a borzalmasan erős, szinte legyőzhetetlen franciákat is meg tudták szorongatni. A spanyolok már a csoportjukban ikszeltek velük, a dánok meg csak hajszállal, a hosszabbításban kaptak ki tőlük a döntőben.

– A magyar együttesnek melyik volt a legnehezebb meccse?
– A franciák elleni. Ezen kikaptunk tizenhárommal, amit azóta is túlzásnak érzek. Hat-hét gólnyi különbség biztosan volt a javukra, de ezen a meccsen alig találkoztam a labdával.

– Nem hinnénk, hogy csak ezen múlott.
– De ezen is.

– Mi marad a legszebb emléke Svédországról?
– A vidék szép, az emberek kedvesek, a győztes meccseket pedig nem lehet elfelejteni. Kilencből hatot megnyertünk, és talán a spanyolok meg az izlandiak ellen is szerezhettünk volna pontot. A katarzis a Lengyelország elleni diadal volt, amelyet borzalmasan, egy emberként akartunk, s amelyért sokat küzdöttünk, rengeteg mindent feláldoztunk. A többiek nevében is mondhatom, megérte.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHATJA.