– Szép hely Brest?
– Milyen lenne egy óceánparti város? Gyönyörű, imádom. Nincs nagy meleg, de ott van a homokos tengerpart, a sziklák mint a filmekben. Edzésen is sokszor futunk negyven-ötven perceket a parton, azt is nagyon élvezem.
– Sokan azt mondják, hiba volt légiósnak állnia.
– Mondták nekem is, de nem így látom. Hat évet játszottam Fehérváron, úgy éreztem, kell egy kis változás, ráadásul mindig nagy álmom volt a dán bajnokságban játszani. A tavalyi idényem a Randersben valóban nem sikerült jól, voltak nehézségeim a pályán és a magánéletben is, de rengeteget tanultam. Egyrészt megismerkedtem egy új játékstílussal, aminek most, Brestben is rengeteg hasznát veszem, érzem, hogy fejlődöm – kezdem visszanyerni a régi formámat a pályán. Másrészt sokkal érettebb lettem, egészen más az életszemléletem, megismertem önmagam által, hogy a legnehezebb időszakokban is meg kellett állnom a saját lábamon.
– Szóval nem bánta meg a döntését?
– Egyáltalán nem. Azt szoktam mondani a kézilabdás ismerőseimnek, hogy mindenkinek ajánlom, töltsön el néhány évet külföldön, mert a légiósélet rengeteget tud nyújtani. Új kultúrát, új nyelvet, új embereket ismerhet meg az ember, és nagyon sokat tanulhat.
– A nyártól hol hasznosítja a tanultakat?
– Értem a kérdést. Itt örülnének, ha maradnék, de van ajánlatom magyar csapattól is.
– Békéscsabáról?
– Ráhibázott.
– Akkor hazatér?
– Még nem tudom. Az az igazság, hogy a szívem hazahúz, hiányoznak a barátok, a családom. Ugyanakkor Franciaország egyszerűen csodálatos, odavagyok érte. Nehéz döntés lesz.
A TÁPAI SZABINÁVAL KÉSZÜLT INTERJÚT ELOLVASHATJA A CSÜTÖRTÖKI NEMZETI SPORTBAN!