Aranyat értek a bravúrjai

Róth Kálmán bátran vetette be a még csak 21 éves játékost, aki meghálálta a bizalmat. A Dunaferr világklasszis bombázói csak ritkán tudtak túljárni az eszén, a mérkőzés hajrájába érve jócskán hatvan százalék fölötti volt a védési mutatója. (Szakemberek szerint ötven százalék felett már klasszis teljesítményt nyújtott a kapus.) Pedig a szezon elején még semmi sem utalt arra, hogy Herr Orsiolya bravúrjaitól lesz hangos a magyar kézilabda, hiszen egyértelműnek tűnt, hogy Sirina Irina az ETO első számú kapusa. Év közben azonban egyre nagyobb szerep jutott a fiatal tehetségnek, főként azután, hogy néhány héttel ezelőtt kiderült: a rosztovi születésű Sirina elhagyja a győri csapatot. A Dunaferr elleni aranycsata után pedig már a legnagyobb hazai kedvencekkel azonos ünneplést kapott az ETO 12-es számú játékosa, ahogy a műsorközlő és a szurkolótábor közös előadásában hangzott: "Heerrr Orsolya!"

- Meddig tartott az ünneplés, már ha véget ért egyáltalán?
- Vége a nagy mulatságoknak, én is itthon vagyok, végre a családommal lehetek.
- Alig másfél héttel a Dunaferr elleni mérkőzés előtt nem volt ilyen vidám a hangulat az ETO öltözőjében, hiszen akkor veszítették el az EHF-kupa döntőjét a Cornexi ellen.
- Nem volt könnyű megemészteni az elbukott finálét, hiszen egyértelműen mi voltunk az esélyesek, de nem tehettünk mást, menni kellett előre, hiszen három nappal később már nagyon fontos bajnokit játszottunk a Fradi otthonában.
- Ott már teljesen más csapatot láthattunk, mint amelyik elvérzett Székesfehérváron. Mi történt a két a találkozó között?
- Leültünk, és megpróbáltuk átbeszélni, mit rontottunk el. Túl sok időnk persze nem volt az elemzésre, de azt tudtuk, hogy a bajnoki címmel kárpótolhatnánk szurkolóinkat és persze magunkat.
- A szezon elején még stabil pontnak számított az ETO kapujában Sirina Irina, s bizony akkor kevesen gondoltak volna arra, hogy a bajnokság hajrájában ön áll majd a győri kapuban.
- Rengeteget köszönhetek Irinának mind szakmailag, mind emberileg. Az utóbbi időben ő volt a kapusedzőnk, s nagyon sokat tanultam tőle: biztos voltam abban, hogy a rengeteg munkának meglesz az eredménye.
- Nagyon ideges volt a Dunaferr elleni aranyrangadó előtt?
- Az biztos, hogy nem voltam nyugodt. A meccs előtt nagyon izgatott voltam, s ez így volt az első percekben is. Aztán ahogy láttam, jó alakulnak a dolgok, megy a csapatnak, egy csapásra megnyugodtam.
- Ez meg is látszott a teljesítményén.
- Szerencsére a csapatnak és nekem is minden bejött.
- Kinek szóltak a bravúrok utáni mosolyok?
- Nem tudom. Mindenfelé mosolyogtam, csodálatosan éreztem magam.
- Mennyit jelentett a pályafutásában, hogy korábban néhány hónapot kölcsönjátékosként töltött a Kőér utcában?
- Úgy érzem, nagyon jót tett ez az időszak, köszönettel tartozom azért az ETO-nak, hogy elengedett és a Szparinak, hogy lehetőséget kaptam. Azt hiszem, sokat fejlődtem Kőbányán, ráadásul kipróbálhattam magam egy új közösségben.
- Azóta a bajnokcsapat kapusa lett, s a Dunaferr elleni produkcióját látva sokakban az is felmerült: Herr Orsolya ott lehet a magyar válogatottban decemberben a szentpétervári világbajnokságon.
- Én azért nem szeretnék enynyire előre tervezni. Jó lenne az új bajnokságban is bizonyítani, ám most legelőször pihenni szeretnék! Hatalmas nyaralásra vágyom!
- Már megvan az úti cél?
- Még csak a szervezésnél tartunk, de az biztos, hogy Magyarországon belül maradunk. Utaztam eleget ebben a szezonban…