Hajnalig ünnepelték a hősöket

"Bevallom, kissé tartottam a mérkőzéstől - fogalmazott Róth Kálmán, az ETO vezetőedzője. - Később oldódott bennem a feszültség, mert úgy éreztem, hogy más szereposztásban, de ismétlődik az EHF-kupa-döntő visszavágója. A mi játékunk a Cornexi, a Dunaferré pedig a mi csapatunk akkori szerepéhez volt hasonlítható."

Alig két hónappal korábban, a Magyar Kupa ugyancsak Győrött játszott döntőjében két góllal (24-22) legyőzték a hazaiak a kupavédő Dunaferr csapatát. Ezúttal ugyancsak az ötszörös bajnok Dunaferr volt a vendég, s az újvárosiak azzal a nem is titkolt szándékkal érkeztek a Rába-parti városba, hogy az elvesztett kupadöntő után a bajnoki cím megvédésével vigasztalódjanak. Nos erre esélyük sem volt, mert ezen az estén egy csodálatosan motivált, óriási szívvel, akarattal, s emellett igen jól is játszó ellenfél fogadta őket. Így a dunaújvárosi lányok az utóbbi évek legsúlyosabb vereségét szenvedték el.

"Ismerve a Dunaferr játékát, erősségeit, taktikánkat stabil védekezésre alapoztuk, az ellenfél félelmetes lövőit minél távolabb akartuk tartani a kapunktól - folytatta a győri mester. - Ezt a feladatukat a lányok remekül oldották meg. Kiváló védőmunkánknak és Herr Orsi révén egy fantasztikusan teljesítő kapusnak köszönhetjük, hogy a találkozó első harmadában mindösszesen három gólt kaptunk. Ugyanakkor gyors lerohanásaink mindig veszélyt jelentettek, és bizony nem egy esetben csak Pálinger Kati remek teljesítménye akadályozott meg bennünket abban, hogy már az első játékrészben eldőljön a mérkőzés, s ezzel együtt az aranyérem sorsa."

Aranyos győriek

Egyéni sportágakban a győri sportolók mára megszámlálhatatlan országos, sőt Európa-, világ- és olimpiai bajnoki aranyérmet szereztek. A magyar bajnoki aranyak számának növeléséből kivették részüket a csapatjátékok képviselői is.

Az ETO labdarúgóinak 1963-ban szerzett aranyérmével Nagyvárad után másodízben került vidékre a magyar bajnoki cím. Ezt követően az akkori BEK-ben a legjobb négyig meneteltek, és ezt az eredményt azóta egyetlen csapatunknak sem sikerült túlszárnyalnia. Aztán következtek a nyolcvanas évek, melyet a győri sportélet aranykorszakának neveznek. A labdarúgók 1982-ben, majd 1983-ban is megszerezték a bajnoki címet. És ebben az évtizedben szárnyalt az ETO férfi kézilabdacsapata is. Tóth László, Iváncsik Mihály, Csicsai Ottó, Kádár Zoltán, Oross Tibor, s a többi felejthetetlen játékosból álló együttes előbb 1986-ban megnyerte az IHF-kupát, majd három ízben a bajnoki címet is elhódította.

A nők 1957-ben, majd 1959-ben még szabadtéri pályán szereztek országos bajnoki címet. Aztán átmeneti szünet után a kilencvenes évek elejétől kezdve fokozatosan léptek előre. Szerdán, 46 év elteltével az utóbbi évek sok-sok ezüstérme után - immár teremben - újra bajnoki címet szereztek. ---- Szerdán este, amikor a szlovén játékvezetők véget vetettek az aranyérem sorsát eldöntő csatának, fantasztikus ünneplés vette kezdetét, melyhez hasonlót még nem élt át a Magvassy Sportcsarnok öreg épülete. S még messze volt a vége, hiszen a városháza előtt ötezer szurkoló várta a hősöket. A bajnoki aranyéremmel a nyakukban érkeztek a játékosok, s tiszteletükre Balogh József, a város polgármestere, a MOB tagja, az alpolgármester társaságában rögtönzött fogadást adott, majd készséggel nyilatkozott lapunknak is:

"A város vezetősége ezúton is kifejezi elismerését a Graboplast ETO női csapat tagjainak és vezetőinek, akik 46 év után újra megnyerték a magyar bajnokságot - mondta Győr első embere. - A lányok csupaszív játékukkal, hatalmas akaratukkal jutottak az aranyéremhez, s nem férhet kétség ahhoz, hogy megérdemelték. Ez a győzelem az akarat, a szív diadala volt, melynek értékét csak növeli, hogy ezt az aranyérmet Európa egyik, ha nem a legerősebb nemzeti bajnokságában szerezték meg. Növeli az aranyérem értékét az a tény is, hogy egy elvesztett EHF-kupa-döntő után is talpra tudott állni a társaság, és képes volt arra, hogy ilyen csodálatos diadal elérésével jutalmazza meg a csapat mellett kitartó szurkolóit. A város vezetősége büszke az »aranyos« lányokra, akik ilyen hatalmas örömet szereztek a város lakosságának, és a sport területén is öregbítették a város hírnevét. Lehetőségeinkhez képest igyekszünk anyagilag is elismerni teljesítményüket, s ezért ötmillió forint jutalom azonnali kiutalásáról intézkedtünk."

Mörtel Béla, az FTC, a Debrecen, a Győr és a Pécs egykori gólerős labdarúgója, akinek lánya nyakában szintén ott csillogott a bajnoki aranyérem, valósággal úszott a boldogságban: "Én a Fradi tagjaként már voltam bajnokcsapat tagja - kezdte a büszke apa. - Akkor hosszú pályafutásom legnagyobb élményét éltem át, és most végtelenül boldog vagyok, hogy lányom, Renáta is érzékelheti, milyen felemelő, fantasztikus érzés bajnokcsapat tagjának lenni."

A rögtönzött polgármesteri fogadás emelkedett hangulatban zajlott. Kinn az épület előtt pedig tovább durrogtak a petárdák, a pezsgőspalackok, s a városban senki sem panaszkodott a hétköznap éjszakai "zajártalom" miatt… ---- "Nagyon készültünk a rangadóra, de rengeteg kidolgozott, tiszta helyzetet rontottunk, ez teljesen elbizonytalanított bennünket - kezdte értékelését Kiss Szilárd, a Dunaferr edzője. - Az utóbbi időben hetente játszottuk találkozóinkat, emiatt nem voltunk igazán játékban, talán ezért is követtünk el ilyen sok technikai hibát. Összességében úgy látom, hogy csapatunk méltósággal küzdötte végig az évet. Ha az adminisztratív úton elvett kettőt nem számítjuk, akkor összesen hat pontot vesztettünk a bajnokságban, ebből a szempontból tekinthetnénk győztesnek is magunkat. Semmiféleképpen sem kell elkeserednünk, nagyon jó kis gárdával küzdöttük végig az évet. Kegyetlenül bánt velünk a sors, ennek ellenére úgy érzem, emelt fővel, nyugodt lelkiismerettel zárhatjuk le a magunk mögött hagyott időszakot."

Pigniczki Krisztina csak kívülről izgulhatott társai küszködését látva. "Gratulálok a győrieknek bajnoki címükhöz - mondta az anyai örömök előtt álló játékos. - Szerdán teljesen megérdemelten győztek, egyértelműen jobbak voltak. Mi talán egész pályafutásunk legnehezebb évén vagyunk túl, hiszen egy pihenő nélküli nyár, olimpia után vágtunk neki a bajnokságnak. Kicsit döcögősen indultunk, azután mire összerázódtunk volna, kezdődött a hazai Eb. Azt követően éppen kezdtünk összeszokni, ám következett a tragikus haláleset, és a sérüléshullám. Innen kellett felállnunk, méltó ellenfélnek lennünk. Úgy gondolom, ez sikerült is, mindenképpen emelt fővel járhatunk, büszkén viselhetjük az ezüstérmet. Ugyanúgy megdolgoztunk érte, mintha aranyat vehettünk volna át. Az élet gonosz volt velünk, de valahogy ezt is fel kell dolgoznunk."

Ferling Bernadett, a szokott csupaszív játékával és öt góllal igyekezett mindent megtenni a csapat sikeréért. "Nehézségeink ellenére nagyon szépen helytálltunk - kezdte az irányító. - A szezon végén azonban már lelkileg nem bírtuk a terheket, sajnos mi sem tudunk mindent elviselni. Mérhetetlenül szomorú vagyok, de nem elsősorban a bajnokság elvesztése miatt, hanem azért, mert sok csapattársammal ezúttal játszottunk együtt utoljára."

Németh Helga mértéktartóan értékelt. "Nem lett volna szabad az utolsó mérkőzésre hagynunk a döntést - vélekedett a balkezes klasszis. - Nagyon nehéz volt meccsről meccsre kitartani a szezon második felében velünk történteket követően. Igyekeztünk mentálisan felülkerekedni a gondjainkon, de ez csak egy ideig sikerült. Elfogyott belőlünk az az erő, ami éppen a végső siker eléréséhez kellett volna."

"Nagyon sajnálom a vereséget, főleg azon társaink miatt, akik többéves közös szereplés után most elbúcsúztak tőlünk - kesergett Radulovics Bojana. - Együtt nagy csapat voltunk, szép sikereket értünk el. Most is nagyon akartunk, de enynyire tellett. Ezt a bajnokságot egyszer már megnyertük, de elvették tőlünk!"

"Ez a meccs is olyanra sikeredett, mint az egész szezonunk - vélekedett Sáriné Kocsis Erzsébet, a Dunaferr NK ügyvezető igazgatója. - Nagyon sok szerencsétlenség sújtott bennünket. Egyértelmű, hogy a két pont elvétele nélkül meglett volna az újabb bajnoki címünk. Szerdán sajnálatosan csúnyán veszítettünk, így nem lett volna szabad. Gyengén játszottunk."

A szerdai találkozót követően a dunaújvárosi csapat - előzetes ígéretéhez hűen - kilátogatott a győri Nádorvárosi temetőbe. A játékosok elhunyt csapattársuk, Kulcsár Anita fejfájára elhelyezték a társukat is megillető ezüstérmet.