Két korona a Fotex-címeren

A Magyar Kupa nagyszerűen megrendezett, balatonfüredi négyes döntőjében pénteken és szombaton lejátszott mérkőzésekkel a legjobb honi férfi klubcsapatok befejezték a 2004- 2005-ös évadot, amelyben ismét a Fotex KCV-nek jutott a két legértékesebb trófea. Újra aranyérmes lett az NB I-ben és az MK-ban a Veszprém, amelynek a vezetői ezzel az eredménnyel természetesen elégedettek, ugyanakkor némi hiányérzet maradt bennük.
"Minden jóban van valami rossz, tartja a mondás, és ez tökéletesen illik a Veszprém legutóbbi évadjára is - mondta Hajnal Csaba ügyvezető igazgató. - A bajnokságban és a Magyar Kupában elértük a célunkat, s ezért boldogok vagyunk, ugyanakkor az európai kupaszereplésünk nem az elképzeléseink szerint zárult. Szerettünk volna végre előrébb lépni a Bajnokok Ligájában, de a negyeddöntőben a végül második helyen végző Ciudad Real megállított bennünket. Ezért aztán nem mondható, hogy feledhetetlenül jó idény áll mögöttünk."

Az igazgató szerint az utóbbi két-három évadban rendre az történt, hogy karácsonyig pompásan szerepelt a Fotex, majd megsínylette az egy hónapos "kihagyást", vagyis amikor a gárda legjobbjai a válogatottakban (horvát, macedón, szerb, magyar) különböző világversenyeken, felkészülési tornákon, selejtezőkön szerepeltek, illetve ezekre gyakoroltak. Miután ezekről visszatértek, nehezen állt össze újra a Fotex csapatjátéka. Hajnal Csaba szerint erre a gondra feltétlenül jó megoldást kell találni a következő idényben.

"A sérülések nem kerültek el bennünket - folytatta az igazgató -, s ez szintén hátráltatta a munkánkat. Pérez a térdműtétje után csodálatosan gyorsan visszatérhetett, ugyanakkor a horvát Sulic, aki a világ egyik legjobb beállósa volt, nem épült fel tavalyi balesetéből, ezért tőle el is búcsúztunk a tavasszal. A hiányát viszont megéreztük, mert Gál egyedül maradt, vagyis támadásban és védekezésben is fontos szerep várt rá. Gulyás az évad végén sérült meg, de a juniorválogatottban remélhetőleg már szerepelhet az augusztusi, hazai rendezésű kortosztályos vébén."

A sikeres évad végén Csoknyai viszavonult, s róla csak felsőfokú jelzőkkel beszéltek a Fotex vezetői, akik elmondták, a játékos a klubban marad, s a későbbiekben beszélik meg, mi lesz a feladata. Díaz nem fogadta el a Veszprém szerződéshosszabbítási ajánlatát, s a hírek szerint külföldi csapatokkal tárgyal (a Nemzeti Sportnak azt mondta, néhány napon belül eldől, hol folytatja). Kertész a Fotexben nem játszik tovább, s a sportolás befejezését fontolgatja.

"Több fiatal tehetséggel erősítettünk a következő idényre - mondta lapunknak Zdravko Zovko edző, aki tegnap barátai körében ünnepelte 50. születésnapját -, de még egy klasszis jó lenne a keretbe. A norvég Myrhol és a szerb Lapcsevics mellé Tombor és Tatai érkezik, s velük sokkal erősebb lehet a Fotex. A távozókat így tudjuk helyettesíteni, illetve pótolni. Június huszadikáig edz a csapat, majd július huszonötödikén kezdi meg a felkészülést a következő évadra."

A klub pénzügyi helyzetéről azt tudtuk meg, hogy már körvonalazódik a biztonságos jövő, mert az eddigi támogatókhoz jelentős új szponzor csatlakozhat. Veszprém önkormányzata továbbra is a legjelentősebb segítők egyike marad, mert 2009-ig érvényes szerződést kötött a csapattal, valamint bejelentette: az új városi sportcsarnok megépítésének sincs akadálya.
A szombati MK-döntőről néhány főszereplőt, valamint híres szakembert kérdeztünk.

Kiril Lazarov (Fotex KCV): - Rettentően hosszú volt a bajnoki évad, és még előttünk állnak a júniusi Európa-bajnoki selejtezők, amelyekben hazám, Macedónia csapatának tagjaként ellenfélként találkozom legjobb veszprémi csapattársaimmal, valamint a szegedi és újvárosi kerettagokkal. Valamennyien nagyon elfáradtunk, és ez látszott a teljesítményünkön a bajnoki és az MK-döntőben egyaránt. Már csak az akarat vitt bennünket előre, és ezért is tenne jót néhány nap pihenő. Erre viszont nincs lehetőség, kedden már Szkopjében edzek Zoran Zsivkovics szövetségi kapitány keretében, aztán utazunk Portugáliába, ahol a hét végén nemzetközi tornán készülünk a magyarok elleni selejtezőre.

Eklemovics Nikola (Fotex KCV): - A kitűnően felkészült Szeged ellen megint nagyon gyengén kezdtünk, ezért sokáig csak futottunk az eredmény után. A hatalmas küzdelem felőrölte az erőnket, és utolsó tartalékainkra is szükség volt a győzelemhez. A végén mégis megérdemelten nyertünk, s a bajnoki arany mellé a Magyar Kupát is megszereztük.
Kotormán Attila (Pick-Szeged): - Nagyon hiányzott csapatunkból a sérült Andjelkovics, valamint az is gondot okozott, hogy csak ötven percig tudtunk jól összpontosítani.

Bajusz Sándor (Pick-Szeged): - Az utolsó tíz percben elfogyott az erőnk, ráadásul rettentően hiányzott Andjelkovics, akit egy héttel korábban éppen Veszprémben tettek harcképtelenné. Méltó ellenfelei voltunk Európa egyik legjobbjának, amely több jó cserejátékost vonultatott fel, mint mi.

Szabó Péter (Pick-Szeged): - Kiélezett MK-döntőt vívtunk, de ilyet várt mindenki. A szívünk és az eszünk a helyén volt, de most már a sokadik találkozónkon hagyott el bennünket a szerencse a hajrában. Megérdemeltünk volna egy aranyat ebben az idényben.
Skaliczki László szövetségi kapitány: - Remek Magyar Kupa-döntőt láttunk! Az első félidőben akkor tudott a Veszprém felzárkózni, amikor védekezési taktikát váltott. A folytatásban a szegedi Puljezsevics kapus remekelt, s alig-alig tudtak gólt lőni a veszprémiek. Amikor feljavult a Fotex átlövőinek teljesítménye, valamint elfáradt a Szeged, akkor eldőlt a drámai kupafinálé.
Hajdu János, a szövetség szakmai igazgatója: - Vérbeli kupadöntő volt, amely sokat használt a kézilabda hírnevének. Ha újra találkozna a két csapat, talán más végeredmény születne, de mindkettőról elmondható, hogy derekasan küzdött, mindent megtett a sikerért. Remélem, a legjobbak a válogatottban is hasonló teljesítményt nyújtanak a macedónok elleni Európa-bajnoki selejtezőn.

Kovács László, volt szövetségi kapitány: - Félig tréfásan azt mondhatnám, jó csapat a Pérez… A finálé kritikus pillanatait nem bírta erővel és idegekkel a Szeged, valamint a végjátékra az addig sziporkázó Puljezsevics is elfáradt. A játékvezetők nagyszerűen bíráskodtak. ----
A balatonfüredi MK-győzelemmel búcsúzott a veszprémi szurkolóktól és a csapattól Csoknyai István, aki a dunaújvárosi évei után 15 esztendőn át szerepelt a Fotexben, amelyben 12-12 NB I-es és MK-aranyat, valamint egy KEK-elsőséget szerzett. Bajnoki és európai kupameccsen összesen 522-szer lépett pályára a Veszprémben. Kiváló kondiciójának, sportszerű életvitelének köszönhetően 41 éves koráig játszott a világ élvonalában. A góllövés kivéte-lével minden veszprémi statisztika élén áll.
"Amikor öt évvel ezelőtt Zdravko Zovko érkezett hozzánk edzőnek, bizalmat szavazott nekem, s ezzel alaposan meghosszabbította pályafutásomat - mondta a 170-szeres válogatott Csoknyai István. - Éles sajnálatos balesete miatt irányítóként és átlövőként újra megízlelhettem a góllövés örömét. A kilencvenes évek elején Joósz Attila úgy döntött, hogy én csak védekezzem, s ezért neveztek el engem a védekezés specialistájának. Eleinte nehéz volt megbarátkoznom ezzel a gondolattal, de a csapatérdek mindenek fölött állt. Óriási győzelmek és elszomorító kudarcok résztvevője voltam a tizenöt év alatt, s elmondhatom, az öltözőben és a pályán egyaránt hallgattak rám a csapattársak."

Azt már mi tesszük hozzá, hogy az ellenfelek pedig tisztelték és tartottak tőle, hiszen a maga posztján a világklasszisok közé tartozott.
"Szerencsére kevés kudarc ért, inkább a sikerekre emlékezhetem - folytatta. - Akad, aki már egy ezüstéremért is sokat adna, hát még egy aranyért, amelyből nekem huszonöt van, mert 1992-ben KEK-et nyertünk a bajnoki cím és a hazai kupagyőzelem mellé. Ezt mi magunk között hármasugrásnak neveztük. Erre vagyok a legbüszkébb. A csalódást a BL-döntő elvesztése okozta a Magdeburg ellen. Bár ez csalóka, hiszen odáig el is kellett jutni, ezért büszke vagyok erre az ezüstéremre is."
A búcsúzó legenda arra nem szívesen vállalkozott, hogy az álomhetest összeállítsa, de készségesen felsorolt néhány hírességet, akikkel jól megértette magát.

"Ez azért veszélyes játék, mert nagy a sértődés veszélye, s az ember ilyenkor csak a szépre emlékezik - indokolt a csapatkapitány. - De kedvenc lapom, a Nemzeti Sport kérése elárulom, hogy a kapuban Sterbik és Svajlen, a mezőnyben Török Lajos, Gulyás Péter, Gyurka, Saracevic, Gulyás István, Buday, Pérez, Éles, Zubjuk, Pásztor, Zsigmond és Zsitnyikov játékára mindig emlékezni fogok. Remélem, ha egyszer edző leszek, dolgozhatok hasonló kerettel. A klub vezetői szóban már jelezték, hogy a továbbiakban is számítanak rám, s hogy milyen feladatot kapok, napokon belül kiderül."
Az új életbe akár még a játék is beleférhet, mert a búcsú pillanataban máris akadt másodosztályú klub, amelynek a vezetője "megkörnyékezte" Csoknyait. ---- A veszprémi férficsapatot megalakulása (1977) óta kitűnő, sőt világhírű edzők vezetik sikerről sikerre. Névsoruk a kezdetektől napjainkig: Ungvári Attila, Németh Csaba, Kiss Szilárd, Poór Gyula, Kaló Sándor, Valerij Melnyik, Joósz Attila, Kocsis Pál, Vass Sándor, Hoffmann László, Velky Mihály, Kovács László, Zdravko Zovko.

A legnehezebb időszak edzői szempontból 1999-hez köthető, amikor négyen - Kiss Szilárd, Hoffmann László, Velky Mihály és Kaló Sándor - váltották egymást a kispadon. A legsikeresebb Fotex-korszakot Zdravko Zovko edzősködése fémjelzi (öt bajnoki arany, négy MK-diadal).