"Zöld mezben vagyunk, úgyhogy a fehéreknek lehetőleg ne passzoljatok" - adta meg a taktikai utasítást övéinek, azaz a Trükkös Tündéreknek Laurencz László.
Borsos Attila és Marosi László (Fotó: M. Németh Péter)
Borsos Attila és Marosi László (Fotó: M. Németh Péter)
A legendás mester - aki ma is aktív, az NB I-ben a DVSC várakozáson felül szereplő együttesét irányítja - szavai sok mindent elárulnak az első alkalommal megrendezett szegedi gála hangulatáról. A szervezők ugyanis hamisítatlan dzsemborit álmodtak meg, s az óév utolsó előtti napján ünnepi volt a hangulat az Újszegedi Sportcsarnokban. A résztvevőkön pedig látszott, nagyon fontos számukra ez az este. A nosztalgiamérkőzések fellépői például kihívásként fogták fel a gálát, s közülük néhányan már hetekkel ezelőtt elővették a szekrény mélyéről a szerelést, mert egy ilyen eseményre mégiscsak illik tisztességesen felkészülni. A szurkolók előtt ugyanis senki sem akarja a rosszabbik arcát mutatni. A közönség pedig vevő volt a remek kezdeményezésre.
Németh Helga és Buday Dániel
Nagyon sokan voltak a lelátón, s tapsoltak Kökény Bea, Tóth Harsányi Borbála, Gódorné Nagy Mariann, Angyal Éva, Kocsis Erzsébet, Pádár Ildikó, Csapó Erika remek alakításainak. Aztán jöttek az (öreg)fiúk, azaz az Öreg Rókák és a Régi Csibészek. Kicsit őszen, kicsit pocakosan, de tudásuk szinte semmit sem kopott. A Csibészek nem mentek a szomszédba egy kis csibészségért, ezt Sibalin Jakab kínai figurából lőtt gólja bizonyította, de jutott az ünneplésből Kovács Péternek (hogyne jutott volna ebben a városban a Pick-Szeged kitűnő mesterének), Varga Istvánnak, Bíró Imrének, Vass Károlynak és a többieknek is. Az öregfiúk pedig visszaidézték a tíz-húsz évvel ezelőtti korszakot, amikor a kézilabda ugyanolyan népszerű volt Magyarországon, mint manapság. Akkoriban azonban még nem rendeztek hasonló gálákat.
Pádár Ildikó és Mátéfi Eszter
Itt viszont következett a nap fénypontja, az Ászok-Királyok vegyes csapatainak mérkőzése. A két kapitány, Ferling Bernadett és Pásztor István a Sport1 televízió nyilvánossága előtt, a klasszikus grundszabályok szerint válogatta össze csapatát a honi legjobbakból, akik a roppant megterhelő esztendő végén is szívesen jöttek, s bebizonyították: a kézilabdát sosem lehet megunni. A közönség remekül szórakozott, s a végén így búcsúztak tőle a résztvevők: viszontlátásra 2005-ben, a 2. All Star-gálán.