Ana Djokics, a győriek klasszisa nem jósol

- A horvátokkal játszott meccsen a külső körülmények ellenére szenzációsan produkáltak.
- Semmit nem vettem észre a meccs alatt a trágár ordibálásból, mert a dolgomra koncentráltam, csak a meccs után mesélték el nekem, hova küldtek el bennnünket és minek tartanak a horvát drukkerek. Azért nyertünk, mert a bekiabálásokkal, rendbontással nem foglalkoztunk, hanem hideg fejjel megvalósítottuk Iszakovics mester különös öt plusz egyes védekezését, amiben a zavaró a szélsőt és az átlövőt védte. Egyébként a meccs nem volt durvább a szokásosnál, inkább az európai szövetség szabályértelmezése szigorodott a faultokkal kapcsolatban.
- Kulcsfontosságú volt, amikor kettős emberhátrányban gólt dobott a felzárkózó horvátok ellen.
- Nem volt begyakorolt játékunk az ilyen speciális szituációkra, egyszerűen észrevettem egy rést a védőfalon. Csapatunk erénye, hogy ma én, holnap valaki más fog jól teljesíteni, nem jellemző senkire, hogy egyénieskedne.
- Ünnepeltek?
- Sajnos Szerbia elég messze van, de sms-ben vagy ötvenen gratuláltak, figyelnek ránk a tévén keresztül. A lányokkal öszszejöttünk egy kis zenehallgatásra és kockázásra a meccs után, s ugyanolyan jól ment nekem a játék egyik kapusunkkal párban, mint a parketten.

- A második meccs kevésbé sikerült, tudja ennek az okát?
- Együttesünk nagyon fiatal, itt a felnőttválogatottban alig játszottunk és edzettünk együtt. Néhány klasszis amúgy nincs itt velünk, viszont, akik itt vannak, azok közt rendkívül jó a csapatszellem és a hangulat. A hullámzó játékunk fő oka az, hogy alig tudtunk a verseny előtt edzőtáborozni, és kevés a nemzetközi meccsrutinunk így együtt. Remélem, lesz időnk Iszakovics mesterrel sokáig együtt dolgozni, és itt az Eb-n is sokáig menetelni.
- Én is örülnék, ha a lehető legjobb eredményt, vagyis az ezüstérmet szereznék meg. Ön mit tartana reálisnak?
- Mindig csak a következő meccsre koncentrálunk, és mivel nagyon babonás vagyok, semmit sem akarok mondani az esélyekről. Persze jó lenne már Győrben lenni, annak ellenére, hogy kellemes ez a város és jó a csarnok. Ott már velem lesz a családom, és nagyon sok barátom. Most még csak telefonon beszélek velük nap mint nap - épp úgy, mint volt és jelenlegi csapattársaimmal: Lovásszal, Görbiczcel, Sirinával, Mehlmann-nal - és persze küldik a meccsek előtt a szokásos szerencsehozó üzenetet. ---- &