Borók Rita visszatért Debrecenbe

- Teljesen meggyógyult?
- Sajnos, szó sincs róla - válaszolt a balkezes játékos.
- Akkor minek köszönhető a váratlan, ám annál örömtelibb visszatérése?
- A Loki nyáron érkezett új edzője, Laurencz László annak idején szövetségi kapitányként először hívott meg a válogatottba, megkeresett, és azt mondta, nagy szüksége lenne rám.
- De hát a fájdalmai…
- Azokkal együtt kell élnem. Derékvédőt hordok, ami enyhíti a panaszokat. A fájdalmaknál erősebb volt a kézilabda utáni vágy. Ez motiválta döntésemet. Az elmúlt hónapokban sem engedtem el magam, rendszeresen aerobikoztam és szobabicikliztem. A mesterrel úgy beszéltük meg, hogy egy hónapig a csapattal készülök, aztán meglátjuk, bírom-e a terhelést. A többiekhez képest van két-három hét lemaradásom, de úgy érzem, kezdem visszanyerni régi önmagamat. Elárulom, a tréningek után fáradtabb vagyok, mint korábban, és gyakran sajognak a tagjaim, ám bízom benne, hogy a csapat segítségére tudok lenni. Ezért egy évre köteleztem el magam szeretett klubomhoz.
- Akár újra vezéregyéniség lehet!

- Nem kedvelem ezt a kifejezést, ha rólam van szó. Én sohasem akartam vezér lenni, most sem, viszont mindig, mindent beleadtam és beleadok a közös siker érdekében.
- Milyen eredményre lehet képes az alaposan megfiatalított együttes?
- Egyértelmű, hogy a tavalyi hatodik helyezésnél előrébb akarunk lépni. A jelenlegi DVSC keretének legtöbb tagja tizen- vagy alig huszonéves, de gyorsak, ügyesek, fogékonyak a lányok, és ami a legfontosabb, éhesek a sikerre. Tapasztalataim szerint Laurencz László jó nevelő, biztos vagyok benne, hogy a maximumot hozza ki belőlük. Ebben segíthetünk mi, idősebb játékosok. Lehet, hogy túl optimista vagyok, de úgy ítélem meg, akár a negyedik helyet is megcsíphetjük az előttünk álló évadban.
- Ugorjunk egyet az időben! Vége a bajnokságnak, remek évet tud maga mögött, és felbukkannak a "kérők", még külföldről is. Marad?
- Egyelőre nem foglalkoztat túlságosan ez a kérdés. Az előttünk álló feladatokra koncentrálok, persze, ha tényleg jól megy a játék, és a gerincem sem sínyli meg a munkát, majd ezen is el kell gondolkodnom. Mármint, hogy a dániai, viborgi kaland után akár újra szerencsét próbáljak-e, mert még két-három évig szeretnék az élvonalban kézilabdázni.