Podgoricán tomboló tavasz és jó színvonalú szálloda fogadta a magyarokat, akiknek az ellátásra sem lehetett panaszuk. A csata előtti éjszakán azonban az épület mellett minden ok nélkül kétszer is megjelent egy tűzoltóautó, s vijjogó szirénája, majd a szálloda folyosóján ordítozó szállóvendégek felverték álmukból a mieinket. A "meccs" már itt elkezdődött...
A híres Moracsa-csarnok már másfél órával a kezdés előtt megtelt, és a helyi lapokban közzétett felhívás, valamint a hangosbeszélő kérése ellenére szürke dohányfüstfelhőbe burkolózott a lelátó. A csarnokban sok rendőr ügyelt a békére, sőt a dunaújvárosiakat külön e célra felfogadott testőrök vigyázták a szállodától a csarnokig, ott pedig az öltözőtől a pályáig is őrködtek a vendégjátékosok és a szurkolók épségére.
A bemutatásnál – kellemes meglepetésre – hatalmas taps fogadta a Montenegróban is méltán híres és elismert Radulovicsot.
Pálinger, a meccs hőse kezdettől fogva remekül védett, és fantasztikus teljesítménye serkentette társait, illetve szinte demoralizálta a Podgoricát.
Az újvárosiak Radulovics, valamint Ferling vezérletével növelték előnyüket, miközben Oblisz és Kindl óriási harcot vívott a beállós Jeraminokkal és a betörni készülő lövőkkel, főleg a Nisből frissen igazolt Knezseviccsel. Panov edző cserékkel próbálta orvosolni a bajt. Morozovát állította a kapuba, és támadásban harcba küldte Kolakovicsot. A remekül játszó újvárosiak ügyesen megosztották feladataikat. Az egyre kegyetlenebb fogadtatásban részesülő magyar átlövők helyett a szélsők, Lovász és Nagy folytatták a góllövést.
Paplacko állt a kapuba, s neki már akadtak jó védései, a bravúrhalmozó Pálingernek azonban a nyomába sem ért, és a magyar játékos teljesítményére nehéz volt megfelelő dicsérő jelzőt találni. A szlovák bírók egyre-másra állították ki a vendégjátékosokat, de a Dunaferr hősiesen őrizte előnyét, sőt Ferling kettős emberhátrányban lőtt góllal alakította ki a legnagyobb – kilencgólos! – különbséget. Biztosan nyert a lendületesebb, a győzelmet jobban akaró Dunaferr, a montenegróiak pedig bizonyára elátkozták a pillanatot, amikor a Dunaferrt kívánták ellenfélnek.