A kimagaslóan tehetséges és szorgalmas, kitűnően képzett, németül és angolul beszélő bíró életének és felfelé ívelő karrierjének gyógyíthatatlan betegség vetett véget. Ennek kezelésére utazott Németországba, ahol azonban a gondos ápolás ellenére sem tudott megbirkózni a gyilkos kórral.
Játékvezetői pályáját 1986-ban kezdte, és 1995-ben lett az NB-s keret tagja, majd Oláh Viktorral 2000-ben nemzetközi kategóriás vizsgát tett az európai szövetségnél. Az utóbbi időben minden erejét összeszedve és bizakodva készült az IHF-vizsgára, amellyel a legmagasabb szintű bírói képesítést szerezte volna meg. Korrektségét és magas szintű tudását 136 magyar bajnoki és 67 nemzetközi mérkőzésen bizonyította. Családja mellett barátai, sporttársai és a Magyar Kézilabda-szövetség gyászolja, amely saját halottjának tekinti.
Temetéséről később intézkednek.