Megizzadt a két pontért a Fotex

"Nekem csak biztonsági okok miatt tették újra gipszbe a megműtött kezemet – mondta Pérez Carlos. – Nem is maga a sérülés fájt, hanem mellette vált érzékenynyé a kézfejem. Szombaton a Ciudad Real ellen a BL-negyeddöntőben viszont feltétlenül szerepelek."
A szerb válogatott beállósa, Ratko Nikolics is a spanyol sztárcsapat elleni párharcról beszélt. "Az Európa-bajnokságon vállsérülést szenvedtem, ezért Veszprémben kezelésre jártam, és néhány napig kihagytam az edzéseket – mondta Nikolics. – Hétfőn viszont újra csatlakozom a csapathoz és teljes erővel készülünk a Ciudad Ral elleni sorsdöntő mérkőzésre".
Kolics János mester és Bene Gyula, a Dunaferr szakosztály-igazgatója abban bízott, hogy a fiatalokkal feltöltött vendégcsapat megállja a helyét a bajnok otthonában.
"A hét végi EHF-kupa-negyeddöntőre remélhetőleg meggyógyul sérültjeink közül Katzirz és Rosta, de talán Kuzmicsov is szerepelhet az orosz Asztrahany ellen" – mondta Kolics edző.
A sportcsemegére vágyó közönség vastapssal köszöntötte a 39 éves Csoknyai Istvánt, a Fotex KCV csapatkapitányát, aki a mérkőzés előtt Veszprém megye életműdíját vehette át Tüske Endre megyei sportigazgatótól.
A vendégcsapat vezetői is elismerték, hogy a rangadó nagy esélyese a Veszprém, ám mind ők, mind a játékosok hangoztatták, hogy a Dunaferr nem feltett kézzel lép pályára. Ennek szellemében kezdtek Kertészék, és csipetnyi megilletődöttség vagy tartózkodó tisztelet sem érződött játékukon. A világhírű Fotex-csillagok legfeljebb egy-két góllal vezettek, igaz, ezt az állást minden erőlködés nélkül tudták tartani. Dzomba és Pásztor látványos gólokkal szórakoztatta a közönséget, amely azonban nem lehetett száz százalékig elégedett, mert Sándor, Császár és Krivokapics rendre egyenlített.
Gál, Buday és Díaz fegyelmezetten és mozgékonyan védekezett, Sterbikben pedig rendre elakadtak az átlövések. Támadásban Pásztor és az Eb-gólkirály Dzomba különversenyéhez csatlakozott a macedón válogatott üdvöskéje, Lazarov, akinek a lövőrepertoárját mintha kevésbé ismerte volna Stochl kapus.
A veszprémiek előnye nőtt, mert Sterbiknek mind akcióból, mind büntetőből csak elvétve tudtak gólt lőni a fiatal, roppant lelkes újvárosiak, akiknek védekezésben néha csökkent a figyelmük, és ekkor hibáikat, kihagyásaikat már Stochl sem tudta korrigálni. A rutinos Kertész és a szerb válogatott, Krivokapics támadásban, Kemény pedig védekezésben próbálta összefogni társait, akik közül a válogatott Császár villanásai voltak a legveszélyesebbek.

A találkozó érdekes színfoltja volt a válogatott két meghatározó egyéniségének, Pásztornak és Kertésznek a párharca. A két szélső "ezer éve" ismeri egymást, mindegyik tudja a másiknak még a gondolatát is. A test test elleni ütközéseknél profikhoz méltóan vigyáztak egymás testi épségére, véletlenül sem követtek el alattomos szabálytalanságot. Hasonlóan figyelemre méltó, sportszerű csatát vívott a másik szélen a világbajnok Dzomba és az egymást váltó két újvárosi tehetség, Dénes és Grebenár. A fiatalok viszont szemlátomást tartottak egy kissé a szlovéniai Eb-n legtöbb gólt szerző sztártól, akinek az utódját alighanem már javában keresik a bajnokcsapat vezetői. Erről azonban egyelőre legfeljebb találgatásokba lehetne bocsátkozni…
Nem tudott tetemes előnyt szerezni a Veszprém, amely egy morzsányival sem adott ki több erőt magából a szükségesnél (a maga szempontjából talán igaza is volt), míg a Dunaferr fiataljai nagy igyekezettel próbálgatták oroszlánkörmeiket. Kolics edző Mikler kapusnak is bizalmat adott, és ő ugyanúgy próbálta ezt meghálálni, mint társai. A második félidő közepén egygólosra olvadt a túl lezserül, olykor kimondottan fegyelmezetlenül kézilabdázó Fotex előnye, és ezekben a percekben csak Buday sorozatban lőtt találataival őrizte vezetését a védekezésben sokat bakizó bajnok.
Ahhoz egy percig sem fért kétség, hogy a Veszprém annak ellenére is két pontot szerez, hogy ezúttal gyenge napot fogott ki. A rangadó hőse a Dunaferr volt. Császár és a többi ifjú tehetség megtartotta ígéretét: végig becsülettel küzdött, olykor önmagát is felülmúlta, és végig lépést tudott tartani a hírességek sorával felálló Veszprémmel. Ezzel a mentalitással az újvárosiaknak jó esélyük lehet az EHF-kupában az Asztrahany ellen, míg a Veszprémnek egy hete marad arra, hogy viszszaszerezze régi formáját, és ismét nagy ambícióval lépjen pályára. Különben a Fotex a saját dolgát nehezíti meg a Ciudad Real ellen, amely nagy álmokat dédelget a BL-ben. A rangadó csak a Dunaferr kiemelkedő teljesítménye miatt érdemelte meg a közepes osztályzatot.

– A bajnok veszprémiek edzőjétől azt kérdeztük, hogy a vasárnap mutatott játék mire lenne elegendő a Ciudad Real ellen?
A világon semmire – válaszolta Zdravko Zovko. – Együttesem a valódi tudásának csak húsz százalékát nyújtotta, és ez a Bajnokok Ligájában nagyon kevés lenne. Együttesem akaraterejével és csapatmunkájával egyaránt elégedetlen vagyok. Ugyanakkor elismerés illeti a Dunaferrt, amely taktikusan kézilabdázott és kihasználta a mi kritikán aluli védekezésünk hibáit.
– A dunaújvárosiak mesterét, Kolics Jánost arról faggattuk, hogy csikó csapatában kivel volt leginkább elégedett?
Valójában minden játékosom nagyszerűen kézilabdázott, de Császár, Sándor és Krivokapics támadásban, Kemény pedig védekezésben volt vezéregyéniség. Megvalósítottuk elképzeléseinket, fegyelmezetten és olykor látványosan kézilabdázva megszorongattuk az esélyesebb Veszprémet.

Szóról szóra

Magyarády Péter, a Fotex KCV alelnöke: – Nem véletlen, hogy a kilenc kipattanó labdából az újvárosiak szedték össze mindet…
Csoknyai István: – Úgy érzem, kicsit lebecsültük a sérülésektől tizedelt vendégeket, és az újvárosi fiatalok alaposan megleptek bennünket gyors játékukkal.
Buday Dániel: – Még mindig érződik a játékunkon, hogy sokáig voltunk egymástól távol, nehéz újra összeszokni.
Császár Gábor: – Mindannyian nagyon jól küzdöttünk, az egész csapat dicséretesen harcolt. Bíztam benne a mérkőzés előtt is, hogy jól összeszedjük magunkat, és így is lett.
Milorad Krivokapics: – Csapatunknak ma nem volt vesztenivalója, csak nyerhetett ezen a mérkőzésen. Megmutattuk, hogy a magyar kézilabda jövőjét a mi együttesünk jelenti.