Hatalmas volt a boldogság a magyarok között Zágrábban az első elődöntő után. Mocsai Lajost azonnal elragadták az újságírók. A sajtótájékoztatón a mester elmondta: csapata támadásával elégedett volt, ám sok gólt kapott.
Egy nagy sóhaj Mocsaitól: „Ez sikerült!”
Egy nagy sóhaj Mocsaitól: „Ez sikerült!”
"Ezt a mérkőzést nem lehet egyetlen másikhoz sem hasonlítani, mert nagyon más stílusban kézilabdáznak, mint az európai együttesek – mondta Mocsai. – Fantasztikus lehetőség előtt állunk, és érezzük, hogy a közönség itt is és otthon is szorít értünk.” A lányok azzal voltak elfoglalva, hogy fogadták a gratulációkat, a sok-sok üdvözlést, amely a nézőtérről érkezett. A több mint ezer magyar nem mozdult, énekelve éltette kedvenceit. A csata hősnői közül is kiemelkedett Radulovics Bojana, aki nyolc gólt lőtt, és a góllövőlistán 84 találatnál tart. "Nem is akarom elhinni, hogy vébédöntőt játszhatunk – mondta a Dunaferr világklasszisa. – A közönségnek hihetetlenül nagy szerepe volt a sikerünkben, mert végig lelkesen buzdított bennünket. Dél-Korea remek csapat, csak hatalmas küzdelemben tudtuk legyőzni.” A tőle megszokott szerénységgel fogadta a dicsérő szavakat a győriek bravúrkapusa, Sirina Irina, akinek a remeklése nélkül nem született volna meg a diadal. "Nagyon nehéz mérkőzés volt, de igyekeztünk felkészülni rá – vélekedett az idén honosított orosz játékos. – A nyáron játszottunk is Dél-Korea ellen, és a vébémérkőzésein készült videofelvételek is segítettek. Az én teljesítményem jobb is lehetett volna, de a fő a győzelem.” Ugyanazt érezte a mérkőzésen Kulcsár Anita, mint a dánok megverésekor. "Csak mi nyerhettünk – mondta a fehérvári beállós. – Mindenki nagyon jól játszott a csapatban, amely oroszlánként küzdött. A második félidőben javult a védekezésünk, és ez döntött.” Rajongói gyűrűjéből alig lehetett kiszabadítani Kirsner Erikát, aki hiba nélkül belőtte a helyzeteit. "Világbajnoki éremért jöttem, és ez már megvan – mondta az FTC balszélsője. – A színe még kérdéses, de mindent megteszünk, hogy aranyvasárnapunk legyen Zágrábban, ahová nagyon-nagyon sok szurkolót várunk.” A másik ferencvárosi, Tóth Tímea hitetlenkedett. "Nem is akarom elhinni, hogy itt lehetek, és világbajnoki döntőre készülhetek” – nevetett, és sugárzott róla a határtalan boldogság. A dunaújvárosiak közül Pigniczki Krisztina is elérzékenyült a siker hatására. "A támadásaink fergetegesek voltak – mondta –, és a védekezésünk is összeállt. Mindent megtettem, ami az erőmből telt, de a csapat érdeme volt a legnagyobb.” A csapategységet dicsérte Pálinger Katalin is. "Mindenki hozzátett valamit ehhez a fantasztikus eredményhez – hangsúlyozta. – Legszívesebben senkit sem említenék külön, de Sirinát mégis ki kell emelnem, pompásan védett.” Legendásnak mondható, enyhe malíciájával örült a sikernek Farkas Ágnes, az Aalborg betegségből felépülő csillaga. "Nagyszerűen bejött a taktikánk – mondta –, és remélem, nem fáradtunk el annyira, hogy a döntőt ne bírnánk erővel. Ezüstérmem már sok van a világversenyekről, most egy fényesebbet szeretnék.” Sinka László, a magyar csapat vezetője szintén rendkívül boldogan gratulált a lányoknak. "Fényes sikert értek el a mieink – mondta a sportszakember. – Ezzel némi elégtételt is szereztek azoknak a régi játékosoknak, akik nyolc évvel ezelőtt kikaptak Dél-Koreától a bécsújhelyi döntőben.”