A dánok elleni bravúros diadal főszereplői vidáman emlékeztek a sorsdöntő csatára.
Pálinger Katalin: – Már az elején éreztem, hogy nyugodtabb vagyok, mint máskor. Előzőleg is előfordult, hogy lemaradtam egy-két labdáról, most viszont nagyon sok lövést sikerül hárítanom. A csapat is magabiztosan kezdett, és a tizenötödik perctől éreztette a dánokkal, hogy ők csak veszthetnek. Így kell továbbra is küzdenünk, és elérjük a célunkat. Radulovics Bojana: – Az elején kicsit nehezen melegedtünk bele, de akkor is biztosan, bátran játszottunk. Pálinger bravúrjai sokat lendítettek rajtunk, a védései után gyorsabban indíthattuk a támadásainkat. Mindössze egy vereséget szenvedtünk a csoportban, ez nagyon jó eredmény. Farkas Ágnes: – Ezt a meccset látni kellett! Aki elmulasztotta, nem is tudja, mit vesztett. Hazai pályán voltunk Csáktornyán. Reméljük, minél több szurkoló elkísér bennünket Fiuméba is. Lovász Zsuzsa: – A dánok védekezése ezúttal nem a legjobb volt. Igyekeztem más lövésekkel betalálni, mint amit a videók alapján tőlem vártak a dán kapusok. Görbicz Anita: – Nem is tudom, mit mondjak, olyan boldog vagyok! Fantasztikus nálunk a csapatszellem, és csodálatosan védekezünk. Sirina Irina: – Igazi csapatot alkotunk, öröm ebben az együttesben kézilabdázni. A ránk váró ellenfelek egyformán nehezek, de legyőzhetők. Sugár Tímea: – A videók alapján jól fel tudunk készülni a következő három vetélytársra. Bizakodva várjuk a középdöntőt. Kulcsár Anita: – A kiemelkedő kapusteljesítmény és a feszes védekezés volt a sikerünk alapja. Egyre jobb formába lendülünk, és nem tartunk az ellenfeleinktől, mert a csoportban – szerintem – erősebb vetélytársakon jutottunk túl, mint akik Fiuméban várnak ránk.