Horvátországban – s különösen a Muraközben, a szlovén–magyar– horvát határháromszögben – nem kell attól tartania a szomszédból érkező vendégnek, hogy nem értik a szavát, mert itt a nyelvi nehézségek majdnem ismeretlenek. Aki meg nem a szomszédból jön, azzal angolul vagy németül mindenképpen szót értenek az itteniek, mert ezek a nyelvek nélkülözhetetlenek a vendéglátásban. Márpedig az idegenforgalom nem csupán a méltán kedvelt Adriánál, hanem ezen a tájon is sebesen fejlődik.A magyar csapat mellett önkéntesként segítők – a gimnazista Horváth Valéria, és az ingatlanüzletben dolgozó Fehér József – irigylésre méltóan ízesen, kristálytisztán beszélik anyanyelvünket. Csupán arra panaszkodnak, hogy Magyarországról alig-alig érkezik hozzájuk napi- és hetilap vagy folyóirat.A legfontosabb magyar szavakat és kifejezéseket még a született horvátok is tudják Csáktornyán. A vb itteni sajtófőnöke, Josip Freiler el is büszkélkedett tudásával: "Pincér! Jó napot kívánok! Kérek egy üveg sört.”