Hárman a finálé küszöbén

"Amikor kilencgólos lett az előnyünk, vagyis ledolgoztuk a Valenciában összeszedett hátrányunkat, néhány balszerencsés mozzanat következett, ezért nem sikerült összesítésben fordítanunk – emlékezett a vasárnapi fantasztikus csatára Németh András, a Fradi mestere. – Csapatom ebben a helyzetben nem tudott többplusz energiát mozgosítani, ami átsegítette volna ezen a ponton, és ráadásul a játékvezetők sem teremtettek azonos feltételeket a két csapat párharcához. Valenciában mi szó nélkül elfogadtuk, hogy a szokásos –úgynevezett – hazai pályát megkapta a spanyol együttes, ezzel szemben vasárnap erről szó sem volt, sőt olykor inkább idegenben éreztük magunkat. Az is elgondolkodtató, hogy a nagyjából azonos kategóriában levő két csapat között elméletileg nem lehetne kilencgólos különbség. A változtatásra szoruló, rettentően zsúfolt és megerőltető versenyprogram ellenére a Herz-FTC a legfontosabb szakmai és a gazdasági elképzeléseit a nyolcba jutással megvalósította, és – miként az utóbbi években – ezúttal is megerősítette helyét a sportág európai elitjében. Mégpedig úgy, hogy nemzetközi klasszisokat nem tudott igazolni. A kézilabda fővárosi körülményeire jellemző, hogy a negyeddöntőnk visszavágójára nem fogyott el minden belépő, ugyanakkor aki eljött a mérkőzésünkre, buzdításával mindent megtett a sikerünkért.”
Győrött a hazaiak Zilah elleni KEK-csatáján egy gombostűt se lehetett leejteni a tribünön, és a közönség a végén pezsgőfürdőt rendezett továbbjutó kedvenceinek. "Amikor hét évvel ezelőtt a City-kupa-mérkőzésen tizenkét gólos vereséget szenvedtünk Zilahon, és azzal kiestünk, az akkori segítőmmel, Paski Péterrel megfogadtuk, ezért még visszavágunk – mondta Róth Kálmán edző. – Ôt időközben Komárom-Esztergom megye sportigazgatójává nevezték ki, de a mostani sikerünket neki ajánlom.” A továbbjutásért megizzadtak a hazaiak. Az első negyedórától eltekintve hiába vezettek négy-öt góllal is Görbiczék, a szilágyságiak szívósan tapadtak rájuk, s a lefújás pillanatáig nyílt maradt a csata. Az edző elmondta, hogy erre is számított. Ugyanakkor együttese nyitott védekezése hatékony volt, ám sokat kivett fiatal játékosaiból (volt olyan időszaka, amikor a tapasztalt Sirina kapus előtt Bódi, Micskó, Görbicz, Jókai, Mörtel, Vérten összetételű, mindössze 19 év átlagéletkorú sor volt a pályán. Az említettek tehetségesek, de az ilyen forró légkörű nemzetközi csatákhoz még több rutint kell szerezniük. Hat másodperccel a lefújás előtt a Zilah támadot, s ha gólt szerez, idegenben dobott több góllal ő jut tovább. A meccs egyik hőse, Sirina azonban a helyén volt. "Átvillant az agyamon, hogy most minden körülmények között hárítanom kell – emlékezett a kapus. – Motogna lövése előtt tettem egy félrevezető mozdulatot jobbra, mire ő a bal felső sarkot célozta meg. Erre is számítottam, s szerencsére bejött a trükk.

Győrött újabb tehetséges tizenévesek új hulláma érett be a felnőttcsapat erősítésére. Közülük is kiemelendő a 19 éves Mörtel, aki Kindl távozása, majd Nitescu súlyos sérülése után válogatott szintű játékával főszereplővé lépett elő.
Dunaújvárosban az öltöző falai szinte beleremegtek amikor vasárnapi 23–18-as EHF-kupa-győzelmük után a dunaújvárosi lányok belekezdtek a nótázásba. A Dunaferr vezetőedzője, Kiss Szilárd is kivette a részét az ünneplésből, s a szurkolói kórus követelésére az öltözőből is visszatért a küzdőtérre lányaival. "Taktikailag és fizikailag egyaránt roppant jelentős, erőpróbáló mérkőzést vívtunk a Vol- gográddal – mondta a mester. – Győzelmünket a kimondottak kemény védekezésünk alapozta meg, ráadásul az oroszok nem tudtak alkalmazkodni védekezési formációink változtatgatásához. Pálinger kapus hihetetlenül magas színvonalú teljesítményt nyújtott, ez önbizalmat adott társainak. Döntőnek bizonyult, hogy a második félidő közepén gólokkal fejeztük be gyors akcióinkat. A magas, jól felkészült oroszok ellen végre klasszikus átlövésekből is sok gólt lőttünk.”
Az első EHF-kupa-mérkőzésen tízgólos előnyt szerző Cornexi-Alcoa edzője, Pánczél Barabás a fárasztó busztúrát is megemlítette, amikor arról beszélt, hogy együttese miért kezdett halványan Dijonban. "Nehezen vettük fel a találkozó ritmusát, de a franciák szerencsére semmilyen meglepetéssel sem álltak elő, öt-egyet védekeztek – mondta. – Nyugodtan, okosan kézilabdáztunk, és végig szorosan tartottuk az állást. Nem bánnám, ha az elődöntőben elkerülnénk a Dunaferrt, és talán a Zapo-rizzsja lenne a legkedvezőbb vetélytárs.”