Mint beszámoltunk róla, az olimpiai negyedik Valter Attila – akinek eredetileg nem is szerepelt a programjában a spanyol körverseny, az utolsó pillanatokban ugrott be segítőként a keretbe – az 58. helyen zárta az utolsó etapot és a 25. pozícióban az összetettet. Az M4 Sport helyszíni stábjának azt mondta: egy Grand Tourt záró időfutamon meglátása szerint mindenki maximumot akar teljesíteni, „csak nem mindenki bír”.
„Én is ez a kategória voltam. Egy kerékpárversenyzőnek, aki háromhetest fejez be, nem sok értelme van tartalékolnia. Hova? Minek? Szenvedtünk eleget ebben a három hétben, az is igaz, de ez a kicsi már nem oszt, nem szoroz” – vélekedett Valter, aki szerint ilyenkor a fej sok mindent korlátoz. Elárulta: a táv közepén volt négy-öt laza perce, ami nem érzésre volt az, csak a számok alapján, a fáradtság miatt kicsit vissza kellett vennie.
„Egész jó érzésekkel zártam ezt a Grand Tourt, főleg úgy, hogy a tegnapi nap életem egyik legnehezebbje volt” – utalt vissza a több mint ötezer méter szintemelkedést tartalmazó szombati királyetapra Valter. Mint mondta, meg kell majd néznie, adott-e neki hosszú távon, hogy két háromhetest is teljesített idén.
„Szerettem volna megcsinálni, szerettem volna megpróbálni, kíváncsi voltam, hogy milyen érzésekkel tudom befejezni a másodikat. Fáradtabb vagyok, mint az első után, ez várható is volt, azt viszont meg akarom nézni, hogy ettől jobb versenyző leszek-e. Ha nem, akkor nem biztos, hogy ez a jó út, bár láthatjuk, hogy Sepp Kuss tavaly hármat is végigcsinált, és a harmadikat nyerte meg, idén meg egyet teljesített, és ez nem ment neki úgy, mint tavaly a harmadik – utalt amerikai csapattársára, aki idén címvédőként 14. lett az összetettben. – Jövőre, még ha csak egy Grand Tourt is csinálok, úgy állhatok hozzá, hogy volt már, hogy kettőt is túléltem, egy soha többé nem lehet már probléma.”
