Most gyertek, hokiistenek! – Kapolcsi-Szabó Bence jegyzete

MINDIG HÁLÁTLAN FELADAT egy sportolóval közvetlenül azután beszélni, hogy valamiben kudarcot vallott – persze ez a kellemetlenség semmi ahhoz képest, amit ők éreznek a sikertelenség után. Vasárnap este azonban különösen nehéz volt látni a magyar női jégkorong-válogatott játékosainak kisírt szemeit és hallani elcsukló hangjukat.

A történelmi siker kapuja egyelőre csukva maradt a csapat előtt, Pat Cortina együttese nem jutott ki a 2026-os téli olimpiára. Hogy miért rendeztek olyan helyszínen selejtezőt, ahol a videóbíró nem volt összehangolva a mérkőzést mérő órával, hogy miért állt sokszor percekig a játék technikai malőr miatt Bremerhavenben, hogy miért tizedmásodperceken múlott a magyar egyenlítés a németek elleni sorsdöntő összecsapáson, azon már fölösleges rágódni. Még akkor is, ha az ember akarva-akaratlanul is hibást keres a kudarc miatt, mert azt tudni lehet, a csapat mindent megtett a siker érdekében. Akkor tehát csak kell lennie valaminek, valakinek, ami, aki közé és az olimpia közé állt. A sport. Közhely, de ilyen a sport, és maga a szövetségi kapitány is kizárólag ezzel magyarázta a vereséget, hiszen a nüansz, a hajszál, az apró már nem elég kifejező szavak ahhoz, hogy érzékeltessük, mennyire kevés hiányzott.

Hasonló érzések lehettek a kiváló 52 kilogrammos dzsudokában, Pupp Rékában a párizsi olimpiát követően, mint most sporttársaiban, hiszen Braun Ákos tanítványa egymás után két ötkarikás játékokon jutott el a bronzmeccsig, és mindkét alkalommal kikapott, érem nélkül tért haza. Objektíven a világ 5. legjobb dzsudokájának lenni óriási dolog, még akkor is, ha egy vereség után erről képtelenség is lenne meggyőzni a sportolót.

Pupp Réka akkor azt mondta nekem, edzője úgy próbálta meg vigasztalni, hogy igyekezett megnyugtatni, amit elvett tőle a sors, azt majd visszaadja máskor – ha nem a sportban, akkor a magánéletben. Ezek a szavak egybecsengenek Pat Cortina sokszor emlegetett, hokiisteneiről szóló nézeteivel, ők ugyanis mindig kiegyenlítik a játékosok életében a jót és a rosszat.

A magyar női jégkorong-válogatott életében most valami nagyon jónak kell következnie, és reméljük, a hokiistenek és az élet egyaránt megadja ezt azoknak, akik a pályán, és azoknak is, akik azon kívül képzelik el a jövőjüket. A sport természete ilyen, egyszer fent, egyszer lent. Áprilisban A-csoportos világbajnokságra utazik a Cortina-csapat, és ha van igazság, akkor majd a németek vigasztalhatják magukat azzal, milyen is a sport természete.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!