F1: Senna, Ratzenberger – 25 évvel ezelőtt volt a legsötétebb hétvége

San Marinóban 25 évvel ezelőtt kisebb jubileumra készültek, hiszen az imolai Autodromo Enzo e Dino Ferrari versenypálya 15. alkalommal adott otthont Formula–1-es versenynek: először 1980-ban még Olasz Nagydíjként, majd 1981-től 13 alkalommal San Marinó-i Nagydíjként szerepelt a pálya a versenynaptárban.

Rubens Barrichello viszonylag hamar gondoskodott róla, hogy ne a múltidézéssel legyen elfoglalva a publikum és a média: a pénteki első időmérőn – az akkori szabályok értelmében a pénteki és a szombati egyórás időmérő után mindenki a jobb idejével kvalifikált a rajtrácsra – a Variante Bassa kanyarban a rázókövekre hajtva Jordanjével a levegőbe emelkedett és a gumifal fölött a falnak csapódott.

A fiatal brazil nagyon olcsón megúszta az ijesztő balesetet, amelynek során 95 G erővel vágódott a falba, mindössze az orra törött el, s már másnap ott volt a pályán, ám a versenyt kihagyta.

A szombati időmérő aztán ennél sokkal súlyosabb következményekkel járó balesetet hozott: a csupán a harmadik versenyhétvégéjén szereplő 33 éves osztrák pilóta, Roland Ratzenberger a mezőny leggyengébb autójának tartó Simtek-Forddal csapódott a falnak a Villeneuve-kanyarban – a későbbi vizsgálatok alapján mintegy 315 kilométeres sebességgel, miután néhány pillanattal korábban, még nagyobb sebességnél az első szárnya letört.

Az osztrák versenyző az ütközés pillanatában elszenvedett koponyaalapi törése miatt vesztette életét. Már a pályán megkezdte az újjáélesztését dr. Sid Watkins, az F1 orvosa, amit az egész világ láthatott az élő televíziós közvetítésnek „hála”.

A balesetet követően kiadott hivatalos közlemény szerint az osztrák pilóta a kórházba szállítás során vesztette életet, s ezzel ő lett az első áldozata a Formula–1-nek 1982 óta.

S a következőre nemhogy 12 évet – csupán egy napot kellett várni…

Ratzenberger halála mélyen megrázta a korszak egyik legkiemelkedőbb pilótáját, a háromszoros világbajnok Ayrton Sennát. A 34 éves brazilt már honfitársa, Barrichello pénteki balesete is megviselte, ám Ratzenberger szombati halála után fontolgatta, hogy nem áll rajthoz – dacára annak, hogy a szezon harmadik versenyén is ő indulhatott az első helyről. A már említett Watkins professzor próbálta is lebeszélni a startról, miközben a fiatal trónkövetelővel, Michael Schumacherrel és testi-lelki jó barátjával, Gerhard Bergerrel együtt a fentebb részletezett két baleset miatt tíz év után újfent életre hívni tervezett GDPA-nak – a pilóták érdekvédelmi szervezetének, így a biztonságukat is szem előtt tartó tömörülésnek – a vezetőjévé választották vasárnap a verseny rajtja előtt néhány órával.

Ennyi baljós előjel után Senna a futam előtt maga is úgy nyilatkozott, hogy a balesetek miatt nem nyugodt, mert autóját nehéz vezetni – ahogy az összes többit is.

S ha mindez még nem lett volna elég: a rajtnál újabb baleset borzolta a kedélyeket: a portugál Pedro Lamy rongyolt bele hátulról a rajtrácson lefulladtan álló finn JJ Lehto Benettonjába, s a szétszóródó törmelék több nézőt megsebesített, összesen kilenc embert kellett könnyebb sérülésekkel kórházba vinni.

Miután a rajtbaleset miatt beküldött biztonsági autó a 4. körben kiállt, s a mezőny zöld jelzést kapott, az élen Senna és az őt üldöző Schumacher meglépett a mezőnytől. A 6. körben aztán jött a teljes döbbenet: Senna a pálya leggyorsabb pontján, a Tamburello-kanyarban egyenesen száguldott tovább, s csaknem 300 kilométeres óránkénti tempóval a betonfalnak csapódott.

S jött ismét az egy nappal korábban látott megrázó jelenetsor: Sid Watkins és orvoscsapata a hétvége során harmadszor emelt ki egy eszméletlen pilótát az autójából, s másodszor kellett szívmasszást alkalmaznia.

A brazil legendát a pályán várakozó helikopterből rögtön az egyik bolognai kórházba vitték, ahol aztán 18.40-kor bejelentették a halálhírét. A baleset után részletes nyomozás indult, hogy kiderítsék mi okozta, ám az okokat a mai napig nem sikerült megnyugtatóan kideríteni. Akadnak, akik szerint a biztonsági autó miatt túlságosan lehűltek Senna gumijai, ezért csúszhatott ki, mások szerint a Williams kormányoszlopa tervezési hiba miatt már a kanyar előtt eltört, s nem a becsapódás miatt – s ezért a Williams istálló akkori munkatársai közül többen évekig jártak a bíróságra. Az általánosan elfogadott nézet szerint a pilóta halálát a kormány felfüggesztés egy rúdja okozta, amely átfúródott sisak és rostély közötti néhány milliméteres résen.

A versenyt a baleset miatt nem szakították félbe, Schumacher nyerte meg az idény harmadik versenyét is a karrierje egyetlen dobogós helyét szerző Nicola Larini, valamint a másodszor dobogóra álló Mika Häkkinen előtt. A pilótákkal a leintést követően közölték Senna halálhírét, s a dobogós pezsgőzés is elmaradt – bár ez terv szerint történt, még Ratzenberger halála miatt. Az osztrák pilótára egyébként Senna is emlékezni szeretett volna a futam leintését követően: egy osztrák zászlót találtak az overalljában.

Ayrton Senna tíz éven keresztül szerepelt a Formula–1-ben, ez idő alatt 161 futamon indult, 65 rajtelsősége mellett 80-szor állhatott dobogóra, 41 alkalommal ünnepelhetett futamgyőzelmet, s háromszor szerzett világbajnoki címet.

Hatása napjaink F1-ére megkérdőjelezhetetlen, tragikus halála ráirányította a figyelmet a sportág biztonságosabbá tételének szükségességére.

Az F1 legsötétebb hétvégéje után a legtöbb pályát áttervezték, az autók biztonsági követelményein jelentős szigorításokat hajtottak végre, s többek között ezeknek is köszönhető, hogy húsz éven keresztül elkerülte a halál a Formula–1 versenyzőit, s máig ő az utolsó, aki F1-es versenypályán, futam közben vesztette életét.

(Megjegyzés: Jules Bianchi a 2014-es Japán Nagydíjon elszenvedett balesete következtében kilenc hónapnyi kórházi kezelés után hunyt el.)