Charlie Whiting: A rajt még mindig izgalommal tölt el

A csapatok a kegyeit keresik, sőt, olykor megpróbálják befolyásolni a döntéseiben. Ő azonban elég rutinos már ahhoz, hogy tudja, a legjobb, ha saját magára hallgat. Charlie Whiting a Formula–1-es futamok versenyigazgatója, állandó rajtoltató, biztonsági főnök és a technikai delegátus tagja.

Gyerekkorától az volt az álma, hogy versenyautókkal foglalkozzon, így már tizenkét évesen raliautókat bütykölt a bátyjával.

A hetvenes évek közepén a testvérek együtt kerültek be a száguldó cirkuszba – ekkor találkozott egymással Whiting és Bernie Ecclestone, aki akkoriban ifjú mérnök volt –, és attól kezdve Whiting álma az volt, hogy egy világbajnokkal dolgozhasson együtt. Megvalósult, Nelson Piquet vezető szerelője lett.
Ami a versenyigazgatói pozíciót illeti, az már szinte magától jött, megszűnt ugyanis a csapat, amelynél dolgozott, felkérték, ő meg elvállalta.

Azt mondják róla, munkamániás.

Ő mosolyogva azt válaszolja, ebben lehet némi igazság, de azért ki is tud kapcsolódni, előfordul, hogy kikapcsolja a mobiltelefonját – általában éjszaka.

Érdekes, hogy a rajt pillanatában, amelyet mindenki lélegzet-visszafojtva vár, neki is felszökik az adrenalinszintje, még ennyi év után is.

„A rajt pillanata különleges, még mindig izgalommal tölt el – mondta lapunknak adott interjújában Whiting. – Nagyon nagy figyelmet igényel, hatalmas horderejű része a versenynek. Ami engem illet, állok a sportbírói poszton, és feszültem figyelem a mezőnyt, az autókat, hogy elfoglalták-e a helyüket, van-e valakinek gondja. Ha nincs, megnyomom a gombot, amitől automatikusan kigyulladnak a piros lámpák egymás után.”

S hogy mi történik aztán?

Aki azt hiszi, hogy azt követően automatikusan megy magától minden, hatalmasat téved.

Whiting dönti el, hogy mikor alszanak ki a lámpák, vagyis mikor jön el a rajt pillanata. Fontos, hogy ne legyen kiszámítható, és nem is az. Persze, megadott időintervallumon belül rajtol a mezőny, de hogy azon belül mikor, azt a rajtoltató szakember dönti el.

Mint ahogyan a verseny közbeni nagy horderejű döntéseket is ő hozza meg. Ül a versenyirányítási helyiségben, figyeli a falat, amelyen 32 monitor van, ezek segítségével a pálya minden szeglete belátható. A zárt láncú rendszer által továbbított képeket természetesen rögzítik, biztonsági mentés is van, így kritikus helyzetben bármikor elővehetik és elemezhetik a felvételeket.

„Két órán keresztül folyamatosan nyomás van rajtad, hiszen mindig történnek izgalmas események, és időről időre olyanok is, amilyenekkel még sohasem találkoztál. Ezért is szép ez a sport” – mondja, elismerve, hogy a folyamatos fejlődés érdekében a pályákról, sőt a saját munkájáról is feljegyzéseket készít.

Mert fejlődni muszáj.

A NEMZETI SPORT VASÁRNAPI SZÁMÁBAN NÉGYOLDALAS ÖSSZEÁLLÍTÁST OLVASHATNAK A MAGYAR NAGYDÍJJAL KAPCSOLATBAN. MEGSZÓLALTATTUK TÖBBEK KÖZÖTT SEBASTIAN VETTELT, NIKI LAUDÁT, MARTIN BRUNDLE-T ÉS SÉBASTIEN BUEMIT IS.