Öt verseny, hét halott, női pontszerző a „feles” futamok mérlege

1991 AUSZTRÁLIA

Legutóbb 1991-ben Ausztráliában kellett elfelezni a pontokat, akkor a mostanihoz hasonló monszunszerű eső zúdult az adelaide-i utcai pályára. Ez volt minden idők legrövidebb Formula–1-es futama: a versenybírók a 16. körben mutatták be a piros zászlót, és a 14. kör végén érvényben lévő sorrendet jelölték ki végeredménynek.

A versenyt így Ayrton Senna nyerte meg Nigel Mansell előtt, aki azonban nem állhatott fel a dobogóra, miután a 15. körben baleset szenvedett, és kórházi ápolásra szorult. A harmadik helyen Gerhard Berger végzett.

A futamot szakadó esőben indították útjára, és a versenyzők az első néhány körben valóban óvatosan haladtak a vizes pályán, ekkor nem is történt baleset.

Az ötödik körtől azonban szinte a teljes pályán sárga zászlókkal hívták fel a pályamunkások a pilóták figyelmét az úton heverő leszakadt alkatrészekre, megpördült, kicsúszott autókra. Gyakorlatilag alig akadt olyan része a 3.78 kilométer hosszú aszfaltcsíknak, ahol teljes gázzal lehetett volna versenyezni.

A 8. körben aztán „felült a vízre” Pierluigi Martini Minardija, mert a korábbinál még jobban rákezdett az eső. Miután egy körön belül megpördült vagy kiesett a versenyből Stefano Modena, Nigel Mansell, Riccardo Patrese és Gerhard Berger is, végül előkerült a piros zászló.

Ayrton Senna egyébként már korábban, integetve próbálta a versenybírákat jobb belátásra bírni. „Ez nem autóverseny, egyetlen célunk az volt, hogy a pályán maradjunk” – mondta a futam után a brazil legenda. A pontokat elfelezték, a Senna, Berger páros által a McLaren-Hondának gyűjtött hét pont azonban így is elég volt a konstruktőri vb-cím megszerzéséhez.



1984 MONACO

Az évad egyik legellentmondásosabb versenye volt a ’84-es monacói, amely több világbajnok kezdeti tündöklésének első lépéseit hozta: Alain Prost a négyből első monacói győzelmét aratta, Ayrton Senna az egyáltalán nem versenyképes Tolemannal a második helyen zárt, Nigel Mansell először vezetett futamon.

A start 45 percet csúszott a hatalmas esőzés miatt, és rögtön az indulásnál René Arnoux, Derek Warwick és Patrick Tremblay balesete okozott fennakadást. A rajt után sokat enyhülő esőben zajlott a körözés, amikor a 32. körben Jacky Ickx, a pálya főbírája meglepetésre piros zászlóval leállította a futamot.

Senna a célvonal előtt még megelőzte Prostot, ám a szabályok értelmében a 31. körben érvényes sorrend lett a hivatalos végeredmény. A balhé abból származott, hogy a francia Professzor McLarenjének motorját akkoriban a Porsche tervezte – Ickx pedig a Le Mans-i 24 órás viadalon Porschéval indult. A sors igazságot szolgáltatott: az év végén a vb-címről Prost éppen fél ponttal maradt le Niki Lauda mögött.



1975 AUSZTRIA

Már az edzések is drámaian zajlottak: Wilson Fittipaldi két csontot is eltört a kézfejében, amikor kicsúszott, és még tragikusabb fejleményekkel járt a második gyakorlás. Az amerikai Mark Donohue egy gyors kanyarban megcsúszott, March-Fordjával a kerítés felé tartott, amelyen a kocsi a levegőbe emelkedett, és egy reklámtáblának csapódott.

Két pályamunkás a helyszínen életét vesztette, míg Donohue, aki eszméleténél volt a baleset után, látszólag komolyabb sérülés nélkül megúszta. Az elszenvedett agyi károsodások miatt azonban három nap múlva életét vesztette.

A verseny aztán már baj nélkül zárult, igaz, rövidre sikerült. A rajtrácsra felsorakozó pilóták esőfelhőkről kaptak jelentést, ezért, amíg esős gumikra szereltek át, elcsúsztatták a rajtot. A verseny így esőben indult, és egyre rosszabbodtak a körülmények.

Aztán, amikor a második helyen haladó James Hunt két körön át képtelen volt lekörözni a nála lassúbb csapattársát, Ronnie Peterson a jobb látási viszonyok érdekében új ellenzőért állt ki a boxba, és rövid idő alatt kiesett a tizedik versenyző is, a versenybírák a futam leintése mellett döntöttek.

Amikor az egyetlen futamgyőzelmét ekkor arató 37 éves Vittorio Brambilla meglátta a kockás zászlót, meglepetésében elvesztette az uralmát autója fölött, és kicsúszott. A pilóták összesen 29 kört teljesítettek, így ez alkalommal is felezett pontokat kaptak.



1975 SPANYOLORSZÁG

Az egyetlen alkalom, amikor baleset miatt szakítottak félbe futamot, és osztottak felezett pontokat, szintén 1975-ben történt: a Spanyol Nagydíj előtti napokban a pilóták szakszervezete (GPDA) jelezte, hogy a pályát szegélyező korlát nincs megfelelően összeszerelve.

A reklamálás sztrájkig fajult, a szakszervezet tagjai nem gyakoroltak, ám néhány kívülálló pilóta – többek között a fentebb már emlegetett Jacky Ickx – részt vett az edzésen. A kerítést másnapra kijavították, a GPDA pedig némi fenyegetés hatására lemondott a sztrájkról.

A világbajnoki címvédő Emerson Fittipaldi nem nyugodott bele a döntésbe, és haza is utazott az időmérő után. A verseny aztán számtalan karambolt hozott: az első körben Brambilla hátulról beleszállt Mario Andretti autójába, aki kiütötte a ferraris Niki Laudát, az osztrák pedig csapattársát, Clay Raggazzonit likvidálta.

A futamon 26 pilóta állt rajthoz, és mindössze 8 ért célba a megtett 29 kör alatt. A tragédiához vezető baleset a 25. körben történt: Rolf Stommelen Lola-Fordjának hátsó szárnya leszakadt az aszfaltcsík egy szűk szakaszán.

A német azonnal elvesztette uralmát autója fölött, a korlátnak csapódott, majd keresztbevágódott a pályán, és átrepülve a túloldali korlát fölött a nézők közé zuhant. Noha Stommelen viszonylag olcsón, csukló-, láb- és bordatöréssel megúszta, autója és a leszakadó darabok szörnyű pusztítást végeztek: egy pályabíró, egy fotós és két néző is életét vesztette.

A futamot négy kör múlva leintették, győztesnek pedig Jochen Masst hirdették ki, aki pályafutása egyetlen F1-es győzelmét aratta. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy az F1 történetében női pontszerzőt regisztrálhattunk: Lella Lombardi 6. lett, amiért fél pontot kapott, és gyaníthatóan örök időkre kibérelte magának az F1 történelmének legkevesebb pontját szerző versenyzőjének titulusát.