Előnyben – Somogyi Zsolt jegyzete
NEMZETKÖZI CSAPATNAK tűnt a Ferencváros csütörtök este, és amikor anno a csőd felé tántorgó, eladósodott klubot átvette a jelenlegi klubvezetőség, ez egyszerre távoli és merész elképzelésnek tetszett. Amin korábban nevettek, azon ma már senki sem kacag, mármint ha a csoportkörös szereplést tűzik ki célul a csapat elé az FTC-nél. Sőt, természetessé vált, hogy a Groupama Aréna nemzetközi összecsapások színtere, immár egymás után harmadszor éli meg a tavaszt a magyar bajnok, és ezúttal nem játszott alárendelt szerepet. Végre nem kellett szégyenkezni, hogy mit keres itt a legjobbnak tartott futballcsapat, kilóg innen, és nyilván lefelé… Még halkan azt is hozzáteszem: minden csontjában fradista barátommal néztük a csapat felcsúti vereségét, de Robi nyugodt maradt, mondván, 2.79-es xG-vel, huszonhárom lövéssel, erős rivális elleni vereség után nincs ok összeomlani, mert ez a Fradi sokszor odakerült az ellenfél kapuja elé.
És lám, nagyon rendben volt a Fradi a Plzen ellen!
Tanulsága persze rengeteg van ennek a meccsnek is. Nagyszerű volt látni Gróf Dávid kitűnő visszatérését, beugrását, vetődései mellett indításai, passzai is pontosak voltak, nem először méltó kihívója Dibusz Dénesnek. Raul Gustavo viszont nem először tűnik a védelem bizonytalan pontjának; Mohamed Abu Fanit láthatóan bántotta a Frankfurtban kapott góllal végződő hibája, nagyon igyekezett, ismét vezér volt, megdolgozott azért a szerencséért, ami ahhoz kellett, hogy lövése után a labda a plzeni kapu bal sarkába perdüljön. Újabb ellenpont: Adama Traoré ügyetlenségei miatt nem lett nagyobb az előny, a futballját időnként bántóan rossz megoldások jellemzik.
Sokak kedvence, Varga Barnabás nem lehet ott Plzenben, és mert nagyjából minden felé ívelt labdát elfejel, az összjátékban hasznos, a saját kapuja elé ívelt szögleteknél is sokszor ment, nem kérdés, nagyon hiányzik majd. Mostani sárga lapja lehet vita tárgya, sajnos mindannyian tudjuk, egy figyelmeztetéssel még nem lenne bajban – na de mi van a többivel?! Többször is írtunk erről, mármint hogy foglalkozni kell azzal, hogy uralkodjon az indulatain, akármilyen nagy a tét: a Fradiban eltöltött másfél éve alatt a bajnokságban tizenegy, a nemzetközi kupában tíz sárga lapnál jár, huszonegy lap egy csatártól egyszerűen elfogadhatatlanul sok (Pakson is kapott kilencet, Gyirmóton két év alatt tizenhetet), csaknem ötven aligha lehet tévedés. Nagy kár érte, de reménykedhetünk: a legjobb tizenhat között még látjuk őt is, a Fradit is.
Lehet bízni a továbbjutásban.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
