„Úgy éreztem, mintha nem egyedül úsznék, hanem a csapattársaimmal együtt” – világbajnoki bronzszavak a vegyes váltó után

Fábián Bettina: – Akárhogy variáljuk a sorrendet, a végén mindig a három-négy legjobb fiú marad együtt, és sohasem hagynak minket izgalmak nélkül. Nagyon örülök annak, hogy kimondottan stabilak vagyunk a váltóval.

Mihályvári-Farkas Viktória: – Az volt a taktikám, hogy ne engedjem el az olasz lányt. Nagyon meleg volt a víz, de mindent megpróbáltam. Boldog vagyok, hogy bekerülhettem a csapatba és velem is felállhattunk a dobogóra.

Rasovszky Kristóf: – A németek, az ausztrálok és a franciák kicsit megcserélték a sorrendet, de azon voltam, hogy minél közelebb kerüljek hozzájuk, ezáltal Dávid az éremért harcolhasson. Hittem benne, hogy sikerül neki, mert nagyszerű formában van.

Betlehem Dávid: – Bíztam a csapatban és magamban, nem ijedtem meg, amikor láttam, hogy kik vannak előttünk. Úgy éreztem, mintha nem egyedül úsznék, hanem a csapattársaimmal együtt, ez nagy lökést adott az előzésekhez.

A verseny után Gellért Gábor, a nyílt vízi úszók szövetségi kapitánya így értékelt a Nemzeti Sportnak: „Szépen lassan hozzászoktak a körülményekhez a versenyzőink, de figyelnünk kell rá, hogy négy év múlva hamarabb megérkezzünk Pekingbe és jobban megszokják a meleg vizet. Az edzésidők alapján mindenki csúcsformában volt, az ibizai világkupaverseny és a horvátországi Európa-bajnokság is ezt igazolta – a meleg víz sajnos kifogott rajtunk, de a végére kisimultak a dolgok. Három dobogós helyezést értünk el, a nyílt vízi úszás történetében ez volt a legeredményesebb vébénk.”